Ülj nyugodtan, lehunyt szemmel, egyenes háttal, talpaidat nyugtasd a padlón, vagy ülj törökülésben vagy lótuszülésben, kezeid nyugodjanak kényelmesen az öledben. Vegyél néhány mély lélegzetet, s hagyd ellazulni testedet.

Engedd, hogy légzé­sed felvegye saját természetes, nyugodt és könnyed ritmusát. Figyelmedet irányítsd az orrodon keresztülhaladó levegőre, és hagyd, hogy egy kis ideig csak a lélegzésre fókuszáljon. Ez segít mélyebb tudatállapotba kerülni.

Belégzéskor erezd, mintha a padló megnyílna jelenlegi tudat­szinted alatt. Majd kilégzéskor engedd a következő mélyebb, nyugodtabb szintre merülni magad. Folytasd ezt mindaddig, amíg el nem éred az abszolút csend és nyugalom állapotát.

Csak folytasd a légzést, és merülj egyre mélyebb és mélyebb ré­tegekbe.

Amint egyre mélyebbre és mélyebbre ereszkedsz tudatossá­god rétegeiben, egyre közelebb érsz a béke állapotához. Noha ezen a ponton még nem érzed, hogy már egészen ott vagy, kép­zeld el, hogy bepillantást nyerhetsz lényed magjába, lényed középpontjába, és egy gyönyörű fényt látsz ott. Ez lehet egy pi­cike láng, vagy egy hatalmas máglyatűz, nem számít, milyen formában pillantod meg. Egyszerűen csak hagyd, hogy megje­lenjen előtted valamilyen alakban 

Miközben folytatod a légzést, hagyd, hogy tudatod egyre kö­zelebb kerüljön ehhez a fényhez. Ereszkedj még mélyebbre ma­gadban, míg el nem éred. Amint egyre közeledsz ehhez a gyö­nyörűséges belső fényhez, melegség öntheti el a szíved, sebez­hetőnek erezheted magad, könnyek gyűlhetnek szemedbe, vagy finom fájdalmat erezhetsz mellkasod közepén, szívközpontod­nál. Ez a fény a te lelked, lényed esszenciája, éned igazsága. Időzz el itt néhány pillanatig, mártózz meg a fényben, erezd az energiát, ami árad belőle. Ez az energia lehet erőteljes vagy gyengéd, vibráló vagy békés, vagy ezek varázslatos kombináció­ja. Időzz el lelked fényénél, erezd, ahogy áthat esszenciája.

Amikor készen állsz rá, lépj be a fénybe, tudatosan lépj be a lelkedbe. Lépj be lényed esszenciájába, és lélegezz. Lehet, hogy sajátos érzések vagy érzelmek törnek fel belőled. Nem baj. Egy­szerűen engedd át magadon őket. Amikor tudatosságodba be­lép egy-egy érzés, ne erezd úgy, hogy bármit is kezdened kelle­ne velük. Egyszerűen csak vedd őket tudomásul, és maradj a fényben.

Időzz el annyi ideig a meditációban, ameddig csak szüksé­gesnek érzed, és amikor készen állsz rá, nyisd ki a szemed, és térj vissza 

Amikor ismét belépsz tudatos éberséged állapotába, észre fogod venni, hogy testi érzeteid valamiképpen megvál­toztak. Fizikai érzeteid most sokkal „elevenebbek", és sokkal intenzívebben érzed „belsődet". Mielőtt folytatnád a napodat, készíts feljegyzéseket a naplódban erről az élményről.