Mi az energia?

 

Valamennyien rendelkezünk energiával, különben nem élnénk. Ez az energia testi erő, egészség vagy kisugárzás formájában jelentkezhet. Energiánkkal szabályosan magunkkal ragadhatunk másokat.

Az energia szó görög eredetű, és azt jelenti: ha­tóerő. A fizika úgy definiálja az energiát, hogy az „erő szorozva az úttal". Energiát használunk akkor is, ha dolgozunk, ha sétálunk vagy akár pihenünk, sőt gondolkodásunkhoz is energiára van szükségünk.

Az energiát nem lehet előállítani, sem megszün­tetni, csupán formáját lehet megváltoztatni. Az elekt­romos energia fénnyé vagy meleggé alakulhat. Albert Einstein szerint az anyagot is át lehet alakí­tani energiává és az energiát anyaggá, hiszen az anyag is csupán az energia egy különleges megjelenési formája.

Minden, ami a Földön létezik, a Naptól kapja az energiáját. A növények kémiai energiaként raktá­rozzák el a napenergiát, melyet aztán az emberek és az állatok felhasználnak. Minden sejtünk szabályos „erőművel" rendelkezik, az úgynevezett mitokond­riumokkal, amelyek lehetővé teszik ezt a feldolgo­zást. Az élelem az oxigén hatására alkotóelemeire bomlik, és a benne tárolt energia felszabadul. En­nek az energiának egy részét a test használja fel regenerációjához, a maradékot erőként vagy test­melegként érzékeljük. Ha ezt az energiát egyetlen célpontra irányítjuk, az erő megsokszorozódik.

Ekképpen tud az ember szinte mindent elérni, ha minden energiáját egyetlen célra koncentrálja.

A gondolkodás szellemi energiák mozgósítása. A kitartóan aktivizált energia láthatóvá válik. Min­den gondolatnak van egy biokémiai és egy bio­elektromos hatása. Naponta mintegy tizenötezer gondolat fordul meg a fejünkben, melyek többsége lényegtelen, érdektelen, gyakran egyenesen nega­tív. A gondolatokból azonban tettek születnek. A negatív gondolatokat negatív cselekedetek köve­tik. Ha a gondolataink irányát megváltoztatjuk, megváltoztatjuk egész életünket.

Könnyen be tudjuk bizonyítani magunknak gon­dolataink azonnali biokémiai és bioelektromos ha­tását, ha elképzeljük, amint beleharapunk egy cit­romba. Kettévágjuk a citromot, és nagy boldogan beleharapunk - s a tudatalatti máris több nyálat termel, hogy a citromsavat felhígítsa szájunkban. Testünk azonnal reagál minden gondolatunkra, éspedig sokféle testi és érzelmi reakcióval. Meg kell tehát tanulnunk fegyelmezni gondolatainkat, mert ez a feltétele annak, hogy helyesen, tudatosan cse­lekedjünk. Minél magasabb rezgésű az energia, amelyet mozgósítunk, annál súlyosabb következ­ményekkel jár, ha helytelenül használjuk, akár tu­datosan, akár tudattalanul Ha egy nagyvállalatnál a kifutófiú hibát követ el, a főnöke megfeddi, ám ha a vezérigazgató követ el hibát, esetleg pozícióját veszti.

A tudatalatti úgy gondolja, hogy a gondolatok azonosak a kívánsággal, ezért aztán azonnal meg­jeleníti, amit gondolunk, miként a szántóföldön megterem, amit a paraszt vet.

Minden létező valójában besűrűsödött szellem. Az egész teremtés ennek az egyetlen szellemnek a produktuma, gondolatainak manifesztációja.

Minden anyagiban tehát nem az anyag a lénye­ges, hanem a szellemi struktúra, amit az ember esetében tudatnak nevezünk. Igaz Valónk szerint valamennyien tiszta tudat vagyunk. S minthogy képesek vagyunk gondolkodni, az a feladatunk, hogy felelősen részt vegyünk a teremtésben.

Az általunk Istennek nevezett egyetlen szellem mindannyiunkon keresztül hat. A teremtés tökéle­tes, de nincs befejezve, folyamatosan történik - raj­tunk keresztül. Minden gondolatunkkal változta­tunk a teremtésen. Amíg csupán a külső formát szemléljük, nem látunk semmi hasonlóságot, közö­set, csupán akkor vesszük észre a sokság mögött rejlő egyet, ha az ősszubsztanciára gondolunk, amelyből valamennyien származunk. Már maga a szó, „szubsztancia", igen fontos útbaigazítást ad: sub annyit jelent, alatt, és a stare annyit jelent mint áll­ni. A szubsztancia tehát valami olyasmit jelent, ami alatta áll valaminek, valami valóságosabbnak. Ebből a valóságos szubsztanciából jött létre minden, ami „meg-jel-ent", tehát ami megjelenít, az jele valami­nek. Ez az igaz valódi szubsztancia mindenütt ren­delkezésünkre áll, és kész arra, hogy bármely kívánt formában megjelenjen, mihelyt valamely teremtő megalkotja. Az a forma, melyet gondolatainknak adunk, benyomódik ebbe a szubsztanciába, és „megjelenésre" készteti. Az élet mindig csak IGENT mond!!!

Miért nem mondjuk meg hát az életnek, mit hozzon létre? Bármit gondoljon is egy teremtő, annak meg kell jelennie. A hit aktiválja bennünk a teremtőerőt, és arra kényszeríti az energiát, hogy az általunk kívánt formát öltse magára.

Mindent el tudok érni, amire csak gondolok.

Ami korlátok közé kényszerít, az az én gondola­tom és az én hitem. Ha megnyitom magam, gon­dolataimat és hitemet kitágítom, megszüntetem ezeket a korlátokat, minden lehetővé válik szá­momra, és a lehetetlen szót kitörölhetem a szótá­ramból.

Az embert a gondolkodás képessége különbözte­ti meg a többi élőlénytől. Az ember gondolatain keresztül tudja az energiát tevékenységgé alakítani.

Minden anyag abból az egyetlen erőből jött lét­re, és abból az egyetlen erőből áll, amely az atomo­kat rezgésbe hozza és összetartja. Ebben az erőben egy ismeretlen szellemet kell feltételeznünk, amely minden anyag ősalapja. Nem a látható, de múló anyag a való, az igaz, hanem a mögötte rejlő szel­lem az igaz valóság.

Az anyag energia, az energia pedig nem más, mint az egyetlen tudatos szellem tevékenysége.

A rezgés törvénye

 

Ez a törvény azt jelenti, hogy minden mozgásban van, semmi sem áll, minden rezeg. Az energia és az anyag csupán különböző frekvenciájú rezgések manifesztációja. Még a legkeményebbnek tűnő anyagban is állandó rezgésben vannak a moleku­lák, s ugyanez igaz a fényre, a melegre vagy az energiára.

Minden gondolat, minden érzés, minden kíván­ság vagy akarat különböző frekvenciájún rezgés, és erejüknek, illetve tartalmuknak megfelelően hat­nak. Hasonlóképpen hat rám mindaz, amit észle­lek vagy amit elképzelek.

Ingázónak nevezzük azt az embert, aki reggelen­te beutazik a városba a munkahelyére, és este ismét hazatér. Ő is „rezeg" a „naponta egyszer" frekven­ciával, ami az ő saját individuális frekvenciája. Ugyanakkor a szíve egy perc alatt hetvenet ver, tu­datának más rezgése van, mint a gondolatainak vagy az érzéseinek és így tovább, s végül a szerveze­tét felépítő atomoknak megint csak egészen más a rezgésszámuk. Soha nem egyetlen rezgéssel van tehát dolgunk, hanem minden egyszerre sokféle rezgésben van, s ez egyszeri és megismételhetetlen egészet képez. Nincs olyan, ami ne volna rezgés­ben, miként olyan sincs, aminek csupán egyetlen rezgése volna. Minden mindennel összefügg, és befolyásolja egymást. Ekképpen tehát minden rez­gés egyszerre ok és valamely korábbi ok okozata. Minden rezgés megfelel egy hangnak, egy színnek, egy formának és így tovább. Ezen a világon tehát soha nincs tökéletes nyugalom, hiszen minden rez­gésben, mozgásban van - él!

A tudósok energiának hívják azt, ami rezeg, a metafizikusok szellemnek, a hívők pedig Istennek. Voltaképpen mindegy, milyen néven nevezzük ezt a valóságot, amely létezik, és rezgésfrekvenciája határozza meg a manifesztáció formáját, amely vég­eredményben mindig az egyetlen erő kifejeződése.

 

Könnyen tudatosíthatjuk a különböző rezgéseket, ha elképzelünk egy kereket, amelyik lassan körbe­forog a tengelye körül. Látjuk a mozgást, de nem hallunk semmit. Amint nő a forgási sebesség, egy­szer csak mély, brummogó hangot hallunk. Ahogy nő a sebesség, úgy válik ez a hang egyre magasab­bá, míg végül már semmit nem hallunk. A sebesség tovább növekszik, és egyre nagyobb meleget érzé­kelünk. Állandóan fokozódó sebesség mellett sötét­vörös színt látunk, amely lassan kivilágosodik, végül narancssárgává válik, majd átmegy zöldbe, a zöld­ből kékbe, lilába s végül ibolyakékbe. A sebesség fokozódik, s ekkor az ibolyakék is eltűnik - a tárgy láthatatlan sugarakat bocsát ki. Tovább növekvő sebesség mellett elektromosság és mágnesség su­gárzik, és végül a molekulák széthasadnak, és ere­deti atomjaikra hullanak szét, majd az atomok is részecskékre esnek szét, és végül ezek a részecskék is finom anyagszubsztanciává oldódnak. Ha a frekvencia tovább nő - az eredeti anyagi tárgy már rég feloldódott -, a rezgés tovább emelkedik, míg végül beolvad az abszolútumba, amely minden létező mögött rejlő utolsó valóság: az ISTEN.

Az evolúció törvénye

 

Az evolúció törvénye azt jelenti, hogy minden ál­landó változásban van. Pantha rei, mondják a görö­gök, azaz minden folyik. A természetben és az egész kozmoszban uralkodó rend örökös fejlődés­re, egy felsőbb létre utal. Az egész univerzumban nincs tehát két dolog, lény vagy jelenség, amely tökéletesen azonos volna. Minden egyszeri és egye­dülálló, ez a pillanat is, amely még eddig soha nem volt, és ezután már soha nem lesz. Az egész terem­tés egy örök premier.

Az evolúció törvénye magában foglalja a változé­konyság elvét. Semmi nem maradhat úgy, ahogy most van. Semmit nem ragadhatok meg, nem tart­hatok meg, mert minden, ami elkezdődik, az véget is ér. Már a kezdet magában foglalja a véget, amely egyidejűleg valami újnak a kezdete, ami ugyancsak véget fog érni, hogy ismét valami újnak adjon életet, és ez így megy a végtelenségig. Ennek a megállapí­tásnak ugyanis az ellenkezője is igaz: ha minden véget ér, ami valaha kezdődött, akkor az, aminek nincs kezdete, vége sincs: az egyetlen erőnek, az életnek, a létnek!

Az örök létezés, bár állandó változásban van, sem nem csökken, sem nem növekszik - van. Vál­toztatja formáját, kifejeződését, és mégis állandó. Minden, ami van, az „Egyből" jött létre, és az „Egy" mindenben benne van. Minden része az egynek, és mégis egy egész.

A harmónia törvénye

 

Ez a rendkívül fontos törvény gondoskodik arról, hogy a különféle hatásokat kiegyenlítse, és ezáltal a harmónia mindig megmaradjon, vagy legalábbis gyorsan visszaálljon. Ebből vezethető le az összes többi szellemi törvény - valamennyi benne foglal­tatik. A harmónia törvénye arról is gondoskodik, hogy a szellemi törvények különféle hatásai végül ismét harmóniához vezessenek.

„Az egyik feltételezi a másikat": ahol sok a fény, ott sok az árnyék is, vagy: aki elvesz, attól elvétetik, és aki ad, annak adatik. Itt is különbséget kell tehát tenni aközött, hogy adok-e avagy kapok!

Ez a törvény láthatóan az egész teremtést áthat­ja, éppúgy megmutatkozik a nappalok és éjszakák váltakozásában, mint az inga kilengésében. Neki köszönhető, hogy minden szélsőséges érték csak egy bizonyos pontig tartható, mígnem fellép a reakció, mely kiegyenlíti és visszaállítja a harmóniát.

A harmónia törvénye nemcsak a természetben mutatkozik meg, hanem mindennapi életünkben is, mindabban, ami velünk történik: társkapcsola­tunkban, munkánk során, betegségben és szenve­désben éppúgy, mint az egészségben és a boldog­ságban. Valahányszor az ember önhatalmúlag meg­zavarja a harmóniát, ez a törvény haladéktalanul kiegyenlít. Ha tiszteletben tartjuk magunkat, és jól érezzük magunkat a bőrünkben, megtettük az első lépést a harmónia felé.

Polinézia püspökei a következő parancsban fo­galmazták meg a harmónia törvényét: „Ne bánts meg senkit és semmit, ne zavard meg mások har­móniáját, mert ők is te vagy.”

Ez természetesen azt is jelenti, hogy az ember önmagát se bántsa meg, ne tegyen szemrehányást magának, vagy ne legyen bűntudata, de azt is jelen­ti, hogy az igazságot se sértsük meg a legcsekélyebb becstelenséggel sem. Meg kell tehát szabadulni minden önérdekű makacsságtól, önfejűségtől, amellyel újra meg újra megzavarhatjuk a teremtés harmóniáját.

Fel kell ismernem, valójában ki vagyok: egy mindent átfogó tudat individualizált része, amely azál­tal, hogy él, részévé válik a teremtés szimfóniájának.

A szeretet törvénye

A szeretet alaptörvénye annak az erőnek, melyet mi Istennek nevezünk. Ha megtanulunk szeretni, és ezt párosítani is tudjuk bölcsességgel, akkor tö­kéletesek leszünk. Feladatunk és egyben életünk értelme is ezen a földön, hogy megtanuljunk sze­retni. Nemcsak a partnerünket, hanem egy olyan, mindent átfogó szeretet képességét kell elsajátíta­nunk, amely többé már senkit és semmit nem zár ki. Ekképpen az Ő szeretetének hírnökei lehetünk. A szeretet azt is jelenti, hogy lehetőséget adok má­sok számára önmaguk megismerésére.

Hogyan jutok el az igaz szeretethez?

 

Az igaz szeretethez vezető úton az első lépés, hogy úgy kell a másikhoz odafordulni, hogy érte semmi jutalmat ne várjak, és magából az odafordulásból nyerjek magam számára boldogságot és megelége­dettséget. Ha mégis kapok valamit, akkor az egy pluszajándék.

Ha a szeretetben boldog akarok lenni, két dolog­tól kell megszabadulnom: attól a félelemtől, hogy nem fognak eléggé szeretni, és attól a vágytól, hogy a másikat birtokoljam. Aki ugyanis fél és birtokolni akar, végül mindent elveszít.

A tartós szeretetnek a következő feltételei vannak:

 

·   Csodálat

·   Mindkét felet lelkesítő feladat

·   Megértés

 

Ahhoz azonban, hogy rátaláljak az igaz szeretetre, először fel kell ismernem Istent az emberben, éspe­dig minden emberben. Az igaz szeretet ugyanis ha­tártalan és végtelen, nem szerethetek tehát egy embert úgy, hogy azzal a másikat kizárnám szerete­temből.

Az igaz szeretet tehát nem azt jelenti, hogy kap­csolatba lépek valakivel, hanem a szeretet tárgy nélküli, egyszerűen áthat, és betölti lelkemet. Csak miután teljes mélységemben áthatott, és miután felfedeztem mindenben az istenit, jön létre a „mindenek szeretete", amely senkit nem zár ki magából. Ez az igaz szeretet együttrezgést jelent az isteni Egyléttel, a mindenben megnyilvánuló Eggyel.

Nem kell megtanulnom szeretni, csak engednem kell, hogy a szeretet, amely az én benső valóságom, szabadon áramolhasson. Csak fel kell szabadítanom és le kell bontanom a blokádokat és akadályokat ahhoz, hogy a szeretet eltöltsön, és életemben lát­hatóvá váljék.

Mert ha valóban élek, a szeretet általam lesz.

A szeretet a mi valóságos létünk, ezért nem kell és nem is tudjuk megtanulni, csupán engednünk kell, hogy bennünk létezzen. Szeretetre ébredek azáltal, hogy egyre inkább önmagam leszek, miköz­ben egyre inkább „magamhoz térek", mint egy öntudatát vesztett, aki újra feleszmél. Miközben felhagyok azzal az igyekezettel, hogy más legyek, mint ami vagyok, miközben felhagyok azzal, hogy valamely ideált akarjak megvalósítani, és elisme­rem, hogy éppen olyannak kell lennem, mint ami­lyen vagyok, és csak így tudom betölteni helyemet és optimálisan megoldani a feladatomat, akkor szeretetre ébredek. Ehhez az is hozzátartozik, hogy elfogadom, hogy az életemet meghatározó belső képek nem tőlem erednek. Csak akkor tudom majd valóban a saját életemet élni, amikor más emberek elképzeléseitől elszakítom magam. Csak ekkor tudom elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok, és csak ekkor tudom magam igazán szeret­ni, és ekkor válok képessé arra, hogy másokat is szeressek.

Akkor már nem kell senkit kizárnom szeretetem­ből: igazi szeretővé válok.

Minden Egy

 

Kezdetben volt az Egynek azon akarata, hogy sok legyen, s ez az akarat teremtésként nyilvánult meg. Valamennyi létező az ő akaratának kifejeződése.

 

A látszat mögött rejlő valóság az abszolútum, egy öröktől fogva létező, mindenütt jelen lévő, határta­lan és megváltoztathatatlan princípium, amelyen még csak gondolkodni is lehetetlen, hiszen korlá­tolt értelmünkkel képtelenek vagyunk felfogni mindent átfogó határtalanságát. Ezt a minden léte­ző mögött rejlő „egyetlen erőt" csak a sokféleség jelenléteként ismerhetjük fel. Meghatározásához nem találunk megfelelő kifejezést vagy hasonlatot, de létezik ez az „egyetlen erő", amely valamennyi manifesztálódott, korlátok közé szorított létező előzménye, melyet teremtő őserőnek nevezhetünk, valamennyi létező szellemi ősokának vagy ISTEN­NEK.

 

Minden létező ezen szellemi őserő hatásának eredményeként jön létre. Minthogy minden orga­nikus és eleven, ennélfogva nincsen halál sem: az egész teremtés egy élő, eleven organizmus. Ez az egyetlen erő a hatalmas lélegzet szüntelen mozgása, egy új periódus kezdetén két, egymással szemben álló erő segítségével kelti életre a kozmoszt, és hoz­za létre a dualitást: férfi és nő, pozitív és negatív, szellemi és testi - mind-mind az Egyetlen Erő ha­tásának kifejeződései. Ez a hatás az ideák világából a korlátozott manifesztáció szintjére helyezi a koz­moszt, lehetővé téve ezáltal az ideák megnyilvánu­lását.

 

Isten nem teremtette a világot, Isten maga lett a világ!

 

Minden, ami van, volt és valaha is lesz, az örök, mert mindennek egy és ugyanaz az alapszubsztan­ciája, minden az örökkévalóság manifesztációja. A tudós ezt az alapszubsztanciát energiának nevezi, a metafizikus szellemnek, a hívő egyszerűen isten­nek. A rezgés foka határozza meg a manifesztáció milyenségét, és a rezgés bármily változása a mani­fesztáció formájának változását vonja maga után.

 

Minden lélekkel teli. Minden lélek elszakíthatat­lan része a teremtés univerzális lelkének, amely megint csak az egyetlen erő kifejeződése. Vala­mennyi létező magával viszi individuális útjára, ezen a téren és időn áthaladó zarándokútra ennek az isteni összléleknek egy szikráját, amely nélkül nem volna egyetlen létező sem. A kozmoszban mindennek van tudata, függetlenül attól, milyen szinten jelenik meg. Nincs halott anyag, miként nincsen vak, tudattalan törvény sem.

 

Ezen a világon semmi sem történik véletlenül, hanem minden az ok és okozat törvénye szerint működik. Minden élet törvény. Maga a ,,kozmosz" szó is rendet jelent, és jelzi, hogy minden létező a kozmoszban benne rejlő teremtéstervnek engedel­meskedik. Ez a teremtésterv a szellemi törvényekben Fejeződik ki. Az élet ezerféle kifejeződési lehetősé­ge szükségessé teszi egy ilyen terv meglétét, amely szabályozza az együttélést, mert egyetlen, „nem tervszerű" véletlen szétzilálná az univerzum rend­jét, és megzavarná az erők együttműködését.

Az emberi lét értelme

 „Legyetek hát tökéletesek, amint a mennyei Atyá­tok tökéletes." (Máté 5,48)

 

Ezek a szavak magukban foglalják teljes létfel­adatunkat. Nem arról van szó, hogy forduljunk el a külvilágtól, hiszen a külvilág csupán a bensőnk tükörképe, ennélfogva bensőnknek egy része. A külvilág nem látszat vagy szemfényvesztés és nem is kísértés, hanem barát és segítő az önmagunk Igaz Valójához vezető úton, a benső valósághoz. Életkö­rülményeink beszédesen megmutatják, milyen messzire jutottunk ezen a befelé vezető úton, miképpen azt is idejében és félreérthetetlenül megmutatják, amikor erről az útról letérünk. Szükségünk van te­hát a külvilágra a befelé vezető igaz út megtalálásá­ban.

 

Ne hazudjuk le és ne is nézzük le létünk egyik felét - a külső világot -, mert nélküle nem tudnánk a tökéletességet elérni. Nem tudjuk létfeladatunkat végrehajtani, ha a külvilágot nem integráljuk har­monikusan létünkbe. Csak akkor tudunk biztonság­gal haladni utunkon, ha mindkét lábunkat egyfor­mán használjuk. Mindkét szélsőség hamis megjele­nési forma: az anyagba rögzültség mint a sátán, az anyag feloldása mint Lucifer; aki a „Fényhozó", bennünket azonban lidércfényként akar eltéríteni az igaz útról. Amint ezt felismerjük, utunkat már biztonságosan folytathatjuk.

Miként mindkét lábunkat használva haladunk az úton, azonképpen kell haladnunk a szellemi úton is, a külső és a belső között egyensúlyozva. Befelé legbiztosabban a külvilágban végzett szolgálaton keresztül haladhatunk.

 

 

Az ember kettős természete

 

Mindannyiunkban kétféle természet lakozik: Káiné és Ábelé. Káin az ember önös része, amely birtok­vágyó, és újra meg újra megpróbál hatalmába kerí­teni valamit, vagy akaratát másokra rákényszeríte­ni. Káin, akinek neve birtoklást jelent, uralkodni akar rajtunk, birtokolni akar bennünket, felül akar kerekedni rajtunk.

 

Ábel az ember szellemi része, az ember igazi ter­mészete, az, amilyennek lenni készült. Neve annyit jelent: lélegzet. Örökké harmóniára törekszik, ki­egyenlítésre, a meglévő állapotok javítására, és mindenben a jót kívánja életre kelteni. Az ember­nek ez a valódi szellemi természete, amely csend­ben, feltűnés nélkül igyekszik tenni a jót.

 

A bibliai történet szerint Káin megöli testvérét, Ábelt. Az ember alantas természete diadalmaskodik a szellemember felett. Ábelt azonban valójában nem lehet megölni, hiszen ő a mi igaz, valós termé­szetünk, a bennünk, valamennyiünkben ott lakozó halhatatlan istenember. Akivel azonban mi azono­sítjuk magunkat, az rajtunk keresztül működik, be­tegségeket, sorscsapásokat és szenvedést vagy pedig egészséget, harmóniát és boldogságot hoz létre.

A mi kezünkben van a döntés, hogy kinek adjuk oda a gyeplőt, ki hat rajtunk keresztül. Életünk minden pillanatában jogunk van a választáshoz, ahhoz, hogy újak döntést hozzunk. Például

 

MOST!!!

 

Embernek lenni annyit jelent, mint az eget a föld­del összekötni. A szellemnek és a léleknek csupán a testben adatik meg az a lehetőség, hogy találkoz­zanak egymással, hiszen szemben álló erőkről van szó. A szellem koncentráltan az egység felé törek­szik, míg a lélek ki akarja terjeszteni magát, min­dent átfogóvá akar válni, és ekként elérni az egysé­get. A szellem célja az önvaló, az egység. A lélek célja a te, a kapcsolat. Az anyag célja pedig a mi, az együtt.

 

Az ember erőtér a két pólus között, a szellem és az anyag között. Ám ez az erőtér a két pólussal együtt létezik. Mihelyt az egyik pólus megszűnik, megszűnik az erőtér is. Nagyon sok jó ember, aki már elindult az önmaga megtalálásához vezető bel­ső úton, panaszkodik arról, hogy fogyóban az ere­je. Ez mindig annak a jele, hogy a harmónia vala­hol megtört, hogy az egyik oldal túlságosan hang­súlyossá vált.

A tökéletesség tehát nem azt jelenti hogy: vagy-­vagy, hanem sokkal inkább azt: is-is.

 

A tudomány mindig szakítópróbát alkalmaz, hogy a céljának legjobban megfelelő anyagot megtalálja. Embernek lenni annyit jelent: emberré válni, és ez a lehető legmagasabb követelményeket állítja elénk. Mégis kénytelenek vagyunk hát újra meg újra szakítópróbák elé állni, éspedig a jól ismert mondás értelmében: „Ami nem küld padlóra, az megerősít." Ám még ha padlóra küld is valami, fel­adatom abban áll, hogy azonnal felpattanjak, és még nagyobb figyelemmel készüljek a következő vizsgára. Ha megpróbálunk kitérni egy ilyen próba elől, kikényszerítjük az élettől, hogy sorscsapással igazítson rá bennünket a helyes útra. Egy darunak önmagában semmi értelme nincs, feladatát csak akkor teljesíti, amikor terhet emel.

 

Meg kell tehát ismernünk feladatunkat, elfogad­nunk és beteljesítenünk, de nem azért, hogy kar­mánkat kiegyenlítsük vagy az égben egy jobb he­lyet szerezzünk magunknak, hanem azért, hogy feladatunk szeretetteljes betöltésével az Egész javát szolgáljuk. Ha csupán kifinomult egoizmusból te­vékenykedünk, nem vagyunk többek szellemi nap­számosoknál. Ám ha szeretetből végezzük dolgun­kat, mi leszünk maga az út.

 

Hiszen éppen ez a feladatunk: figyeljük az utat, menjünk végig az úton - s váljunk magunk is úttá. A tökéletes ember olyan, mint a nap, amely jóra, rosszra egyaránt süt. Bárhol tűnjék is fel, a világ fényesebb és szeretetteljesebb lesz létezése által. Sugárzik, melegít és átvilágít mindent, ami a köze­lébe kerül. „Isten képmásává" válik, és áldást jelent mindenki számára.

 

 

Életem értelme

 

Életem értelme, hogy önmagamra ébredjek, hogy felismerjem: ki vagyok, hol állok, hová akarok el­jutni, mit akar az élet tőlem, hogyan tudom azt megvalósítani, hogy ne akarjak más lenni, felszínre törhessen Igaz Valónm. Hogy vegyem birtokba szel­lemi örökségemet annak teljes gazdagságában.

Hogy fedezzem fel: egy hatalmas univerzum istene vagyok, testem univerzumáé. Ebben a hatalmas bi­rodalomban minden gondolatom törvény, amely meghatározza egészségemet vagy betegségemet, egész sorsomat. Az a feladatom, hogy ebben a biro­dalomban bölcs isten legyek. Hogy felismerjem: teremtő vagyok. Mindent elérhetek, amit csak gon­dolok vagy hiszek. Ha nem tetszik az életem, tudok változtatni rajta oly módon, hogy megváltoztatom a tudatom.

 

Az élet egy játék, s amíg élek, együtt kell játsza­nom. Magam döntöm el, hogy játékosként avagy bábként akarok részt venni e játékban.

 

Az élet értelme az, hogy az ember felfedezőútra indul, az élet kalandját tudatosan megéli, és való­ban élvezi, hiszen az életjáték az én örömömre jött létre.

Az élet értelme továbbá, hogy felfedezzem: egy­szeri és megismételhetetlen vagyok, és a magam egészen különleges és egyedülálló módján járulok hozzá az élet egészéhez.

 

Hogy igazi feladatomat felismerjem és elvégez­zem.

Hogy „az élet üzeneteit" felismerjem, és annak megfelelően éljek. Mindaz, ami velem történik, csupán „az élet kínálata".

 

Hogy felismerjem: valamennyi probléma csupán az élet által állított feladat, amely egyben ajándékot is rejt magában - egy felismerést. A probléma csu­pán a csomagolás, a felismerés az ajándék.

 

Hogy felismerjem: a győzelem vagy a veszteség mind-egy.

Hogy felismerjem: a hely, ahol állok, az egyetlen létező lehetséges és helyes, és töltsem be a pillana­tot.

Az élet tanulást jelent.

Hogy megtanuljam a gondolat ellenállhatatlan hatalmát felelősségteljesen használni.

 

Hogy megtanuljam, miként járjak el mindig he­lyesen, miként tegyem meg mindig azt, ami szük­séges, és miként tudom elkerülni a helytelen csele­kedetet. Az élet értelme az, hogy éljem a saját éle­tem! Ehhez önmagamra kell találnom, hiszen az élet csupán tükörképe annak, amilyen vagyok. Ha szerepeket játszom, klisék és minták szerint élek, tehát olyan emberként, aki egyáltalán nem én va­gyok, ennek megfelelő lesz az életem is, minthogy a szerepem a program, a minta életét fogom élni... Épp ezért az én életem értelme az, hogy ÖNMA­GAM legyek, hogy egyáltalán meglegyen a lehető­ségem arra, hogy azt az életet éljem, amelyért megszülettem.

 

Az élet értelme az, hogy minden pillanatban „meghaljunk", és ezzel egyidejűleg újjászülessünk, ami nem mást jelent, mint hogy állandóan válto­zom, örökké áradón, mint maga az élet.

 

Így kell tudatosan és figyelmesen Itt és Most len­nem, önmagam úgy kifejezni, amilyen éppen most vagyok. Ezzel egyidejűleg állandóan figyelnem kell magam, és feltenni a kérdést: valóban ez vagyok én? Vagy csupán egy szerepet, egy viselkedési min­tát valósítok meg, vagy netán mások kívánságai, elvárásai, elképzelései és nézetei szerint élek?

 

Az élet értelme az, hogy szeressünk és éljünk! Nyíltan és készen arra, hogy önmagunk legyünk.

Az életem értelme percről percre változik, hiszen éppoly áradó és tovafolyó, mint az élet és az én Igaz Valóm. Ha valóban tudatosan önmagam va­gyok, azt élem, amit e pillanatban tennem kell, azaz beteljesítem a pillanatot, akkor összhangban élek önmagammal és az élettel. Akkor beteljesítem, megvalósítom az élet értelmét: a felismerést, a megszabadulást, a transzformációt, a fejlődést, a figyelmességet, a tudatosságot, a szeretetet, az éle­tet, azt, hogy önmagam vagyok!

 

Az élet értelme, hogy elhivatottságom szerint él­jek: én magam hívom el magam önmagamhoz.

Létfeladatom, hogy önmagam legyek.

Az élet értelme tehát az, hogy beteljesült életet éljünk, amely során önmagunkat beteljesítjük, ön­magunk teljességében élünk.

 

Az élet értelme a felelősségvállalás. Önmagam­nak tartozom felelősséggel azért, hogy önmagam legyek.

 

Az élet értelme az egész-ség: hogy úgy legyek tökéletes, ahogy most vagyok, hogy egész-ségem­ben legyek egészséges létem „centrumában". Éle­tem értelme az önmagamra találás, az önfelisme­rés, az önbizalom, az önmegvalósítás, az önuralom és önmagam megértése.

 

Az élet értelme szellemi örökségem átvétele, azaz eredetem felismerése és felébresztése.

 

Igaz Valóm az isteni szikra. Isten azt mondotta: „ÉN VAGYOK, AKI VAGYOK" (Kiv. 3,14). Én va­gyok, tehát Isten egy része vagyok. Isten ugyanis nem más, mint maga az élet, ami pedig az én Igaz VALÖM.

Ez azonban kötelezettséget és felelősséget is há­rít rám, hogy az legyek, aki vagyok: életem bölcs istene. Isteninek lenni, önmagam lenni annyi, mint teremtő lenni: kreativitást, megújulást jelent, azaz minden pillanatban „új" lenni.

 

Tanulni annyit jelent, mint felfedezni, hogy az ember legbelül már mindent tud, és megélni, amit felfedezett.

 

Az élet értelme tapasztalatokat gyűjteni, mely tapasztalatokból felismerések lesznek - ez az egyet­len, amit életemből magammal vihetek.

 

Az a feladatom, hogy amit megtanultam, azt megéljem. Nem holt tudást kell gyűjtögetni, ha­nem tudatomat tágítani, egyre szélesebbé és széle­sebbé, mígnem mindent átfogóvá válok. Az ember spirituális, mentális, emocionális és fizikai termé­szetét egyetlen harmonikus egységgé kell összeol­vasztanom, és ebből az egységből kiindulva csele­kednem a Teremtéssel összhangban.

 

Az élet értelméhez tartozik az is, hogy tanuljak, hogy taníthassak, és ezáltal a hozzám közel állók­nak segítségére legyek.

 

A sors nem más, mint ilyen-létem tükörképe. Min­denki azt kapja a sorstól, amit ő maga előidézett. Teljesen mindegy azonban, hogy mit hoz elém a sors, hiszen minden az én tanulásomat szolgálja, minden segítségemre van, minden engem szolgál. Bármely percben megszabadulhatok a sors őrlő kerekétől, mihelyt elengedem saját akaratomat:

,, ..legyen meg az akaratod..." (Máté 6,10).

 

Életem értelme az, hogy Igaz Valóm tökéletessé­gét egyre tökéletesebb formában juttassam kifeje­zésre.

 

Az a rendeltetésünk, hogy olyan tökéletesek le­gyünk, mint amilyen tökéletes a mi mennyei Atyánk. Az a feladatom, hogy jólétet, egészséget, boldogságot és harmóniát teremtsek mindenki Szá­mára, és felelősséget vállaljak mindenért. Az a fel­adatom, hogy életemet mesterművé tegyem.

 

Önmagam szabadságában élni annyit jelent, mint szabad lenni, azaz terhektől és korlátoktól mente­sen élni, így játszani az életjátékot, mintha csak fel­fedezőút volna, kaland. Életem értelme az, hogy egyre inkább felfedezzem saját egyszeri és megis­mételhetetlen voltomat, és ezt meg is éljem.

 

Élni annyit jelent, mint adni önmagamat, a sze­retetet, amely én magam vagyok, hagyni, hogy minden áramoljon, semmit sem megkötni.

Életem értelme az, hogy megtaláljam igazságo­mat, és aszerint éljek. Ez az én ajándékom a világ és a többiek számára. Ez az, amit kizárólag én tu­dok adni, ez az én legbensőbb tudásom, az én Igaz Valóm bölcsessége, azé az istenségé, ami én vagyok.

 

 

Hogyan ismerem fel életem értelmét?

 

Meghatározott céllal és feladattal születtem a Föld­re. Beteljesülést csak akkor érhetek el, ha életfel­adatomat felismerem, elfogadom, és eleget teszek neki.

 

Életem értelmét úgy ismerhetem fel, ha a követ­kező kérdéseket megválaszolom:

 

·   Hová állított engem az élet és miért?

·   Milyen korszakba születtem bele és miért?

·   Mely országba születtem és miért?

·   Milyen családba születtem és miért?

·   Milyen barátokkal hozott össze az élet?

·   Milyen körülmények között élek és miért?

·   Milyen körülmények között kellene élnem?

·   Mit tegyek, hogy ezt elérjem?

·   Milyen krízisek - nehézségek közé sodort az élet?

·   Hogyan „korrepetál" engem a sors: tanítások, be­tegségek, szenvedés, sorscsapás?

·   Mi az igazi problémám?

Mit akar általa megteremteni az élet?

Mi az értelme?

·   Milyen felismerésekre jutottam általa?

·   Milyen következtetéseket vontam le belőle?

Milyen következtetéseket kellene levonnom?

·   Hogyan tudom a pillanatot értelmesen betölteni?

Hogy legyőzzem múltam?

Hogy optimálisan megformáljam a jelent?

Hogy a jövőben a ,kívánt végállapotot" elérjem?

·   Mi az álmom?

Milyen szerepet játszanék el szívesen az életben?

Milyen helyzetben érezném magam legjobban?

·   Milyen a „kívánság-önéletrajzom"?

·   Mit kell tennem, hogy életemből mestermű legyen?

Mit tenne egy mester - Buddha, Jézus - az én helyzetemben?

·   Tulajdonképpen mi akadályoz meg abban, hogy ugyanezt tegyem?

Mikor állok készen arra, hogy azt tegyem, ami szükséges?

 

Fejlődni csak akkor tud az ember, ha valamely cél felé tart.

Probléma esetén ez a megoldás.

Kívánság esetén ez a beteljesülés.

Az élet esetében ez az élet értelme!

 

Mi az én igazi hivatásom?

 

Meghatározott szándékkal születtem erre a világra. Beteljesülést csak akkor találok, ha elhivatottságo­mat Felismerem, elfogadom és elvégzem. A hivatás­nak olyasvalaminek kellene lennie, amiért az em­ber él, nem pedig amiből él!

 

Senki nem végezheti eredményesen hivatását, ha nem szereti a munkáját, ha a hivatás és az elhiva­tottság nem egy és ugyanaz, ha nem az önmegva­lósítást szolgálja és nem közhasznú.

 

Aki a szellemi útra lép, annak elsősorban birtok­ba kell vennie és értelmesen fel kell használnia mindazt, amit már elért.

Első lépésként a követke­ző kérdéseket kell feltennie magának:

 

·   Miben vagyok különösen jó?

Milyen képességekkel, tehetséggel és erőkkel rendelkezem?

Ahol az adottságom, ott a feladatom.

·   Mi szerez nekem különösen nagy örömet?

Mi a hobbim? Mi a kívánságom?

Mit szeretnék egész nap csinálni?

Mi lelkesít?

Milyen végzettségem van?

Milyen végzettséget kellene még megszereznem?

Milyen kríziseket, nehézségeket, leckéket rótt ki rám az élet?

Melyek azok a nézetek, melyek korlátoznak és melyektől meg kellene szabadulnom?

·   Milyen lehetőségeket kínál az élet, hogy ezt megtegyem?

Melyeket kínált eddig - ebben a pillanatban - a jövőben?

·   Hová állított az élet?

Hogyan tudnék ezen a helyen még jobban helyt­állni?

Mit kellene tanulnom vagy elfelejtenem?

·   Ha újra kezdeném az életem, mit tennék más­ként?

·   Mi a vágyálmom?

Mestermű-e az életem?

·   Milyen következtetéseket lehet ebből levonni?

Hasonló helyzetben lévő legjobb barátomnak mit tanácsolnék?

·   Mi akadályoz meg valójában abban, hogy ezt te­gyem?

Mikor állok készen, hogy megtegyem, ami szük­séges?

 

Tedd magad életed királyává!

Játszd el életed főszerepét!!!

 

Életed egyszerű és egyedülálló dallam, melyet te magad játszol az élet hangszerén. Anyád, apád, testvéreid és barátaid valamennyien saját dallamu­kat próbálják eljátszani a te életed hangszerén. Ám ez a te életed, amiért te vagy felelős. Teljesen mindegy, milyen dallamot játszol vagy engedsz ját­szani rajta, a következményeket egyedül és kizáró­lag te viseled.

 

Fogj hát hozzá, hogy meghatározd életed egyszeri és megismételhetetlen dallamát. Ha egyszer netán hamis hangot ütsz meg, gondolj arra, hogy egyet­len ember sincs, aki hibátlanul játszana. Ám tanulj a hibádból, hogy dallamod egyre tisztábban cseng­jen, az a dallam, amely neked egészséget, szerete­tet, harmóniát és örömet szerez.

A legtöbb ember harcnak fogja fel az életet, holott játékról van szó, ám egy olyan játékról, amelyet a szellemi törvé­nyek ismerete nélkül nem lehet eredményesen játszani.

 

Az élet egy játék, melyet egy mindent átfogó Tudat talált ki, és játszik el az én örömömre.

Az idők kezdete óta létezem. Az élet örök játéká­ban születésem csupán egy új szakasz kezdetét je­lenti. Az élet arra szólít fel, hogy az egész Terem­téssel játsszam, a Teremtéssel, amelyben élek, amely meghatároz engem, s melyet én is meghatározok.

 

Ebben a játékban az Egész elszakíthatatlan része­ként ismerhetem fel magam, ugyanakkor arra is lehetőségem van, hogy önmagamat mint „Én"-t is­merjem meg, amely az Egésztől elszakítva létezik. Ez esetben mint „ego" élem meg magam, meglát­hatom tükörképem az Egészben, felfedezhetem Igaz Valómat mint az Egész részét. Amit visszatük­rözök, amit kibontok és újra felfedezek, az az én tudatom, az én Igaz Valóm, melyet bármely tetsző­leges pontra koncentrálhatok, de ki is tágíthatom, mindent átfoghatok vele, engedhetem, hogy mélyre süllyedjen vagy a legnagyobb magasságokba emel­kedjen: én vagyok a teremtő.

 

Minden létező, az egész teremtett világ az Egy megnyilvánulása, amely az „életjátékhoz" anyaggá sűrűsödött. Az evolúció nem más, mint az egység újrafelismerése a sokaságban. Az életjáték azt jelen­ti, hogy a létezés minden pillanatában megélem a keletkezést. Lelkem legmélyén tudom, hogy én va­gyok az Egy, az Egész, amely mindent magában foglal, amelyből minden származik, és amelybe az idők végezetével minden visszatér. Én vagyok a kezdet és a cél, és azért játszom ezt a játékot, hogy megéljem az élet kalandját. Minden élet az Egy já­téka önmagával.

 

 

 

Mi az élet?

 

Az élet a mindent átfogó Tudat, amely minden lé­tezőt átjár és eltölt, ezáltal él minden létező, és mindennek tudata van. Az élet annak az erőnek a hatása, melyet Istennek hívunk.

Az élet áradó, hatékony energia. Ha ennek az energiának valamely aspektusát nem engedjük ér­vényesülni, akadály jön létre, melynek egyik olda­lán túlnyomás jelentkezik, a másik oldalán hiány. Ha például az „akaratérvényesítés képességének" aspektusát nem engedem érvényesülni, a hiány úgy jelentkezhet, hogy munkahelyemen nem lép­tetnek elő, lemaradok egy álláslehetőségről, vagy valamely célomat nem érem el. Testi szinten ez a hiány izomgyengeség, fogínysorvadás vagy akár hajhullás formájában léphet fel. A másik oldalon a többlet akár életkörülményeim „szükségszerűsége­ként" jelentkezhet: kellemetlen vitába keveredhe­tek valakivel, bírósági eljárás indulhat ellenem, vagy valami ehhez hasonló dolog történik, ami egyidejűleg lehetőséget kínál arra, hogy az „akarat­érvényesítés képességének" aspektusát fejlesszem, a feladatot megoldjam, és ismét szabaddá váljak.

Amennyiben ez nem történik meg, a körforgás ismét elölről kezdődik, amely során a barátságtalan vita elkerülésekor hátrányos helyzetbe kerülök, vagy elvesztem a pert, mert nem voltam képes ke­resztülvinni az akaratomat. Ezáltal egyrészt még erőteljesebben élem át a hiányt, másrészt pedig egyre nagyobb nyomás alatt vagyok, mígnem mind a nyomás, mind a hiány elviselhetetlenné válik, s én végül cselekedni fogok. A Teremtés ezzel nem „bosszantani" akar engem, hanem fájdalmasan to­vábblépésre, fejlődésre nógat, ha valahol blokko­lom magam

 

 

 

 

 

 

 

Az ego avagy az Én illúziója

 

Mit gondolsz, ki vagy te?

Kezdetben a lét egy darabkája voltál, s hogy meg­tapasztald, ki vagy, az egyetlen tudat individualizált részévé váltál. Önként vállaltad, hogy a születés kapuján keresztülhaladva, belépsz egy emberi lét­be, és részt veszel az életjátékban. Választásod, hogy ember leszel, egyben azt is jelentette, hogy felveszed a tudatos emberi gondolkodást. Most azonban eljött az idő, hogy bevégezzük a dualitás ­kísérletet, amely itt a Földön zajlik.

 

Ezt a dualitás játékot végtelen hosszú idővel ez­előtt kezdted el. Minden, e Földön eltöltött életet abban az illúzióban éltél le, hogy el vagy szakítva az Egésztől. Magadat egóként tapasztaltad meg. Elfe­lejtetted, hogy az élet játék, melyet a te örömödre alkottak meg, és most azt hiszed, te magad vagy a tested. Test, értelem, érzület azonban csak eszköz a kezedben, amelyek hozzásegítenek az észleléshez, a cselekvéshez. Te vagy azonban az, aki ezeket az esz­közöket használja és kézben tartja. Te az vagy, aki léte legmélyén mindent tud.

 

Ez a részed a te Igaz Valód, sem testeddel, sem gondolataiddal, sem érzéseiddel s még csak az élet­tel sem azonos. Az életjáték értelme éppen az, hogy felfedezd ezt az Igaz Valót. Ez az egyetlen iga­zán fontos felfedezés, melyet ebben az életben megtehetsz. Ez ugyanis a kulcs ahhoz, hogy az emberi létezést értelemmel töltsük meg. Ha felis­merted Igaz Valódat, akkor megismerted Istent, és keresésed végére értél, célba jutottál.

 

Akkor már nincs szükséged a kis énre, az egóra, amely ahhoz kellett, hogy a testet, az életet és a gondolkodást egy individuális, a benne lakozó tu­dat hordozója köré koncentrálja. Ez a kis én ettől kezdve már csak akadályoz téged a további transz­formációk útján.

 

Az ego időszaka lejár. Mostantól azzal a felismerés­sel élsz, hogy valódi lényed nem más, mint az egyetlen, mindent átfogó tudat individualizált, ám többé már nem elszakított része. Igaz Valód szerint tehát halhatatlan vagy és tökéletes.

 

Azért vagy itt, hogy a dualitás kísérlet végrehajtá­sában közreműködjél. Ám ezt csak akkor tudod megtenni, ha előbb átléped az ego határait. Ha fel­ismered, hogy egy multidimenzionális tudat vagy, amely egyszerre több létszinten egzisztál, melynek tudatos gondolkodásod csak igen kis részét tudja felfogni. Valahányszor felfedezed Igaz Valód egy új aspektusát, egy lépéssel közelebb jutsz annak meg­értéséhez, ki is vagy valójában. Mindez addig tart, míg Igaz Valódat valamennyi szinten fel nem fede­zed. Minthogy a te multidimenzionális léted gon­dolkodásod határain kívül egzisztál, korlátozott gondolkodásoddal képtelen vagy felfogni, csupán tudatoddal „észlelheted".

 

Alapvető tévedésed abban a hiedelmedben rej­lik, hogy te vagy te. Mindaddig, amíg ez a tévedés fennáll, tökéletességre törekszel, dolgoznod kell magadon. Mindaddig kívánságaid, vágyaid van­nak, melyek elkerülhetetlenül szenvedéshez vezet­nek. Vagy nem teljesülnek be vágyaid, és akkor azért szenvedsz, vagy, ami még rosszabb, vágyad valóra válik, s akkor fogsz csak igazán szenvedni, mert kívánságod teljesülése nem fogja csitítani vá­gyadat, amely valójában nem más, mint Igaz Valód utáni vágyakozásod.

Vajon mit keres a menedzser, miközben a ranglét­rán előretör? Vajon mit keres a beteg a csodadok­tornál? A szerelmes tinédzser társánál? Az útkereső a spirituális Mesterénél? Valamennyien ugyanazt keresik - önmagukat. Haza akarnak végre térni, be akarják fejezni a keresést. Ám csak akkor fogsz tud­ni felhagyni a kereséssel, ha önmagadat, Igaz Való­dat megtaláltad.

Ez pedig alapjában véve igen egyszerű. A levél ősszel önmagától hullik le a fáról. A hó apró pely­hekben esik, a tavasz beköszönt, a fű növekedésnek indul. Mindez könnyedén, félelem nélkül, kötöttsé­gek és erőlködés nélkül. Nem szükséges hozzá te­rápia, nem kellenek traumák vagy reinkarnációs terápiák. A dráma csupán illúzió, az igazság egé­szen egyszerű. Sem nem jó, sem nem rossz, egysze­rűen csak van!

 

Minden úgy van, ahogy van, függetlenül attól, hogy kellemes-e számodra vagy sem, elfogadod-e vagy tiltakozol. Ha nem fogadod el, szenvedsz. Ám ha feltétel nélkül igent mondasz, felfedezed a bol­dogság titkát.

 

Számtalan életen keresztül hajszoltad a sikert, pénzt és vagyont gyűjtöttél, megbecsülést és hatal­mat szereztél, miközben egészséged tönkrement. Megpróbáltad hát egészséged visszanyerni, és vala­mikor elindultál a szellemi úton. Önismereti cso­portokat kerestél fel, terápiákon vettél részt. Vissza­vezettetted magad az „őskiáltásig". Meghallottad a

„kozmikus hangot", az Egyetlen Kéz hangtalan tapsát. Ám a beteljesülést csak nem találtad. És egy­szer csak felteszed magadnak a kérdést:

ÉS MOST???

 

Még mindig a lét egyetlen eredeti állapota után kutakodsz, az igaz életet keresed. Az emberi szel­lem legtökéletesebb találmányai sem hoztak egyet­len lépéssel sem közelebb célodhoz. Ugyanakkor mélyen, a lelked mélyén tudod, hogy mindened megvan, amire ehhez az Igaz Való-élethez szüksé­ged van. Tudod, hogy valamennyi probléma csak a te képzeletedben létezik. Tudod, hogy a felhők fö­lött süt a nap. Végre szeretnél már a fénybe érni. És egy reggelen felébredsz - a szappanbuborék szét­pattan. Mindened megvan, ami után mindig is só­várogtál - végre önmagad vagy. Ez az, amit mindig is kerestél, és ez a minden!

 

Mindez azonban csak akkor történhet meg, ha nem engeded, hogy az ego az elkülönültség illúzió­ját továbbra is fenntartsa, ha a tudatod annyira ki­tágul, hogy befogja a teljes létet, melytől valójában soha nem is voltál elszakítva. Egód tette lehetővé számodra, hogy részt vehess a dualitás megélésé­ben. Az egész életjáték nem más, mint a „van-álla­pot" korlátlan lehetőségeinek egyik kifejeződése.

 

A dualitás személyes megélését transzcendálha­tod, amely során felismered, hogy az elkülönültség csupán illúzió. S miközben tudatodat elfordítod az elkülönültség illúziójától, mások tudatát is megvál­toztatod. Felemeled őket önmagadhoz.

 

Az elkülönültség illúziója olyan érzéseket kelt életre, mint a birtoklás vágya vagy a lemondás. Ezek az érzések abból az illúzióból táplálkoznak, hogy az ember ebben a világban bármit is birtokol­hat vagy elveszíthet. Semmit sem birtokolsz, hiszen minden te vagy. Minden, ami létezik, abból az egyetlen realitásból jött létre, amely te magad vagy, és ezáltal a te részed. Az emberek, akikkel találko­zol, a tárgyak, amelyek „hozzád tartoznak" vagy amelyeket elveszítesz, mindez csupán ajándék, mellyel önmagad megleped, hogy léted újabb as­pektusait megtapasztalhasd. A nyereség és a veszte­ség „mind-egy", hiszen mindkettőt te ajándékoztad önmagadnak. A valóságban semmit sem lehet nyerni, sem pedig veszíteni, kivéve önmagad Igaz Valójának megtapasztalását. Ezt pedig mindenkép­pen elnyered, hiszen az életjátékban te csak nyer­hetsz. Ez a játék ugyanis a te örömödre jött létre, örvendj hát léted csodálatos teljességének.

Az elkülönültség illúziójának nem vethetsz véget azzal, hogy eggyé válsz egy másik emberrel. Bár­mennyire is egynek érzed magad egy másik ember­rel, valójában csupán két ego kapcsolódik össze egy nagyobb egóvá. A pár eggyé válik ugyan, ám azon az áron, hogy elkülönül a világ többi részétől.

 

Ennek ellenére az eggyé válás egy másik ember­rel kezdete lehet az elkülönültség megszűnésének és a mindenekkel való eggyé válásnak. Ha így éljük meg, tehát nem az izolációnak egy újabb formáját hozzuk létre, akkor ajtót nyitunk, amely kivezet bennünket a kis énből, az egóból. Ha tehát a másik emberrel való eggyé válást úgy éljük meg, mint a mindenekkel való eggyé váláshoz vezető első lé­pést, akkor ez a kapcsolat kivirágzik, és bőséges termést hoz. Ellenkező esetben már önmagában hordja az elválás csíráját.

 

Ahhoz azonban, hogy felismerd: egy vagy min­dennel, nincs szükséged kapcsolatra. A kapcsolat kezdet, de nem cél, és csak addig van értelme, ameddig mindkét felet Igaz Valójához vezeti. Bár­mennyire zavartalannak és felhőtlennek tűnik is a szerelem, egy szép napon beteljesül. Ha kapcsola­taid erre az igazságra épülnek, örömöd fog telni bennük.

 

Amint kapcsolatba lépsz Igaz Valóddal, és egyre inkább ebből az Igaz Valóból élsz, egód fenyegetve fogja érezni magát, mert szeretné az elkülönültség illúzióját fenntartani. Olyan érzéseket sugall neked, hogy a többieknél jobb vagy rosszabb vagy, és ezzel elkülönít téged tőlük. Mihelyt azonban átléped és legyőzöd ezt az elkülönültséget, jelentős változáso­kat fogsz megélni.

 

Ám bölcsen kell cselekedned. Ne harcolj az ego ellen, hanem tedd barátoddá! Legjobb barátod le­het, hiszen alapjában véve kezdettől fogva az volt. Egód volt ugyanis az, aki jó tanárként újra meg újra megkísértett, hogy világos és határozott dönté­sekre sarkalljon. Ekképpen segített hozzá, hogy el­juss oda, ahol most vagy.

 

Maradj továbbra is barátja, sőt mélyítsd el barát­ságotokat. Ekképpen ugyanis segítségedre lehet az utolsó lépés megtételében: hogy eltalálj önmagad­hoz, és ezáltal mostantól kezdve Igaz Valódként él­hess. Hívd meg egódat egy szellemi társalgásra, beszélgessetek el egymással, mint barát a baráttal. Mondd el neki, hogy az elkövetkezendő változások egyáltalán nem jelentik az ő végét. Segítsd hozzá, hogy felismerje igaz természetét, ami nem más, mint az egyetlen tudat individualizált része. Segíts neki felismerni, hogy ő is része Istennek, aki sokság­ként jelenítette meg magát, hogy az életjátékban részt vegyen, hogy önmagát a maga teljességében megélje.

 

Mihelyt egód megszabadul félelmétől, és igaz isteni természetét felismeri, őszinte barátod lesz, aki örömmel segít, hogy az utolsó lépést megte­hesd: hogy eljuthass önmagadhoz, a lét egységébe, hogy akként élhess, aki valójában vagy.

TE MAGAD!!!

 

Azért vagy itt, hogy Igaz Valódat kifejezésre juttasd, hogy felismerd magadban és mindenben Istent. Valahányszor kapcsolatba kerülsz valamely ember­társaddal, alkalmad és lehetőséged van, hogy felis­merd és szeresd benne önmagad. Mindenki, akivel életed során találkozol, Isten egyik aspektusa, és ekként neked is részed - te magad vagy. Valahány­szor szeretsz, Istent szereted, a lét nagyszerűségét tiszteled minden létezőben. Életed örömteli lesz, mert az Igaz Valóságban fogsz élni. Hát nem nagy­szerű dolog, hogy mostantól kezdve azzal a felisme­réssel élhetsz, hogy

 

TE MAGAD VAGY???

 

 

Ki vagyok én?

 

Amikor belenézek a tükörbe, egy testet látok, és azt mondhatom: „ez az én testem". Csakhogy ki mondja ezt? A testben lennie kell valakinek, aki így szól: „ez az én testem".

A test anyag. Az anyag nem tud gondolkodni, nem tud érezni, nem tud emlékezni, erre csak a tudat képes. Én azonban tudok gondolkodni, érez­ni és emlékezni, vágyom saját tökéletességemre. Tehát tudat vagyok. Nem a test vagyok, nem az értelem, nem a lélek és nem is a tudattalan. Nem az a név vagyok, melyet viselek, és nem is az a sze­rep, amelyet eljátszom. Én a tökéletes halhatatlan tu­dat vagyok. Része vagyok az egyetlen, mindent átfo­gó tudatnak. Mindig is voltam, mindig is leszek, mert VAGYOK! Az egységből jövök, és a sokságon át úton vagyok vissza az egységbe.

Miután felismertem, ki vagyok, természetesen fel kell tennem a kérdést: „Miért vagyok?"

„Miért va­gyok olyan, amilyen vagyok?" „Miért vagyok itt?" „Mi a feladatom, és hogyan teljesítem ezt a felada­tot?" „Milyen utak vannak, és mi a cél?"

Valamikor rátalálok magamban a válaszra: „Em­ber, ismerd meg önmagad, és megismered Istent!" Ebből a válaszból felismerem magát a feladatot is:

„Légy önmagad!" Ez pedig azt jelenti, hogy a régi túlhaladott viselkedésmintákat tudatosítom és meg­szüntetem, ezzel egyidejűleg új viselkedésmintákat hozok létre, és ezeket szokássá teszem. Míg korábban ítéltem és elítéltem, most önmagamnak is, mások­nak is megbocsátok. Szabaddá válok, és elengedem mindazt, ami már valójában nem tartozik hozzám.

És újabb kérdések merülnek fel. Milyennek kellene lennem? Milyennek teremtettem? Milyen gyengé­im vannak? Hogyan tudom gyengéimet legjobban leküzdeni? Milyen erősségeim vannak? Hogyan tudom őket a legjobban az egész hasznára szolgá­latba állítani? Először ugyanis szolgálnom kell ah­hoz, hogy a jutalmam megkapjam.

 

Mihez ragaszkodom még, mit kellene elenged­nem? Mi akadályoz meg abban, hogy valóban ön­magam legyek? Szokás? Meggondolatlanság? Féle­lem? Hiányos motiváció? Tudatlanság? Hogyan tudom felgyorsítani szellemi fejlődésemet? Hogyan tudom felvenni a kapcsolatot a mindent átfogó tu­dattal, Istennel?

 

Egy legenda szerint Isten kegyelme állandó eső­ként hullik a világra. A legtöbb ember azonban nem részesül ebben a kegyelemben, hiszen tudata még csak lefelé nyitott, az anyag felé. Így aztán az embernek legelőbb is meg kell nyitnia tudatát a felső világok felé, hogy Isten kegyelmében részesül­hessen. Második feladata pedig, hogy tudatát ál­landóan tágítsa, ekképpen egyre több és több ke­gyelmet fogadhasson be.

 

Mi hasznunk van ugyanis a hatalmas méretű ke­gyelemből, ha a tudatunk nem nagyobb a kisujjunk körménél?

Reiki Meditációk

 Mi a meditáció?

A meditáció az a jól bevált út, amelyen eljutunk önmagunkhoz; „felszabadult ébrenlét", a létezés észlelése; a pillanatnyi helyzet észlelése és eggyé válás vele; feloldódás a tapasztalatban; a cselekvés és a cselekvő eggyé válik. 

A meditáció alkotórészei:

·    A korlátlan figyelem és a létező észlelése. A megfigyelő része annak, amit megfigyel. Ha már eggyé váltunk az észleléssel, nincs szük­ségünk arra, hogy szavakkal bármit is kifejez­zünk.

·    Mindenre és semmire sem koncentrálni. A koncentrált nyitottság elvezet önmagunk kö­zéppontjához, és átemel az értelmen, amely már nem tud megragadni. Az igazi koncentráció azt jelenti, hogy tudatunkat minden létező közép­pontjába irányítjuk, és eggyé válunk vele.

·    Tudatosan létezni.

Komolyan venni a koncentrációt, de amellett örülni a létezésnek. Minden görcsös igyekezet nélkül könnyedén és örömtelin hagyni, hogy megtörténjenek a dolgok.

A lét a mindennapok celebrálása.

A meditáció ezenkívül:

·    Fegyelem és következetesség

·    Tanítói és tanulói öntudat

·    Nyitottság, elengedettség, feloldódás, éberség, öröm

·    Nyugalom, szeretet - a létezés ritmusán át felis­merni önmagunkat mint az egész részét („en­gem lélegzik")

·    Akaratgyengeség 

Különböző meditációs technikák léteznek:

képszerű megjelenítés (katatim képélmény); irányí­tott álomutazás; vizualizációs gyakorlatok; kon­templáció - mantrameditáció, dinamikus meditá­ció; taj csi; zen; figyelemmeditáció; jóga; meditatív létezés és még sok egyéb. Aki el akar valamit érni a meditációval, az akadályt gördít a meditáció útjá­ba. A meditáció a létezés észlelése. Nem az a fon­tos, amit én teszek, hanem az, ahogyan teszem - akárcsak az életben. A meditáció szeretetteljes kap­csolat az egész teremtéssel, út a lét középpontjába. Meditáció során mindent elengedünk, mígnem csak a létezés marad.

 

REIKI szimbólumokkal való meditáció.

Hangold rá magad a REIKI energiára, kérd a Fényenergiát …Nézd addig a szimbólumot  ameddig el nem éred, hogy már csukott szemmel is  világosan felismerhetően látod magad előtt. 

Most figyeld meg a vizualizált szimbólumot és ismételgesd néhányszor a Mantrát (nevét)

Most próbáld meg érezni az energiáét amit ez a szimbólum kisugároz.

Figyeld meg, hogyan hat rád a szimbólum rezgése és energiája rád.

Egy idő után képzeld el, hogy a szimbólum a szívcsakrád felé közeledik. 

Behatol a szívcsakrádba és elkezd onnan növekedni, egyre nagyobb és nagyobb lesz míg teljesen eggyé válsz vele. Érezd a vibráló energiát, figyeld az érzéseidet. Ha az intuíciód azt mondja akkor fejezd be a meditációt.

Egy REIKI Meditáció

1.Vizualizáld a „MESTER” szimbólumot  

2. A Karjaid lazán pihennek az oldaladon.

3. Most emeld fel oldalról nagy ívben a kezeidet miközben nyugodtan belélegzel

4. A tenyereid felfelé nézzenek és érezd amint mindennel össze vagy kapcsolódva ami most téged körülvesz. Maradj egy darabig ebbe a pozícióban. A légzés nyugodt és folyamatos.

5. Érezd ahogy a REIKI energia belédáramlik és kívülről is teljesen körülvesz.

6. Csukott szemmel engedd le most a kezeidet (Gassho) a szívcsakrád elé.

7. Maradj most egy darabig ebbe a pozícióba és érezd ahogyan vibrál a kezedben az energia.

8. Most emeld fel a kezeid a középső újjaid a harmadik szem magasságában vannak.

9. Most lélegezz teljesen nyugodtan minden kontroll nélkül és képzeld el, hogy a kezeiden keresztül lélegzel..

10. Maradj ebben a pozícióban egy darabig és lazítsd el magad.

11. Most emeld fel a nem domináns kezed egészen a függőlegesig tenyérrel felfelé (Jobb kezeseknél a bal kéz, bal kezeseknél a jobb.) és engedd le a domináns kezedet , helyezd lazán tenyérrel felfelé a combodra.

12. Érezd ahogy a Prána, Reiki energia a nem domináns kezeden keresztül belédáramlik s a domináns kezeden keresztül pedig kiáramlik. Maradj egy darabig ebben a pozícióban.

13. Most engedd kilégzés közben a nem domináns kezed is leereszkedni tenyérrel felfelé és a combodra.

14. Maradj most ebben a pozícióban egy darabig és érezd ahogy az univerzummal összeköttetésben vagy, majd ha úgy érzed akkor fejezd be a meditációt.

Gyógyító meditáció az 5 elemmel.

A Meditáció megkezdéséhez vedd fela a Gassho  tartást. Lélegezz be az orrodon keresztül úgy, hogy a nyelvedet helyezd a szájpadlásra. Kilégzés a szájon keresztül a nyelv leereszkedve. Vizualizáld, hogy a koronacsakrán át egy erős fehér fény áramlik beléd.

Lélegezd be az energiát vidd le a Tandemedbe és onnan áraszd el vele a testedet.Érezd a boldogságot amint ez az energia egészséget és szeretetet hoz neked.

Folytasd addig ez a légzést amíg szinte magától el kezd működni. És a vizualizáció erejével tovább működtetni tudod.

A Meditáció 2.-része.

(Figyelj a sorrendre és az ismétlési számokra. Energetizáláshoz 3x, Gyógyításhoz illetve méregtelenítéshez, blokádok oldásához 7x. Használd a Cho Ku Rei-t erősítésként) 

1.) Most vizualizáld az, hogy az energia a REIKI fehér fény direkt a tüdődbe áramlik s megtölti azt. Tartsd vissza néhány másodpercre a lélegzetedet, amíg tüdőd minden sejtjét áthatja ez az energia, energiával feltölti, és belülről gyógyítja.

Most lelegezz ki és vizualizáld, ahogy minden a tüdőben összegyülemlett méreganyag, blokádok a kilélegzett levegővel távoznak a testedből. Lelki szemeiddel látod amint egy fekete felhő formájában, elhagyja a tested.

Imételd meg az egészet 3-as vagy hetes ciklusban.  2. Ugyenez a Vesékkel 3. Máj 4. Szív 5. Epe

Most befejezésképpen fordítsd a figyelmedet a gerincoszlopra.  Áramoltasd az energiát a gyökércsakra és a koronacsakra között.Néhány légzés után (ahogyan kezdted) fejezd be a meditációt és érezd a nagy hálát a tisztulásért.Ha a szerveidet a gyógyító fénnyel kezeled akkor a következő színeklet vizualizáld a szerveknek.: A tüdőnek erős fehér fényt. A vesékre a fény színe kék. A májat zöld fénnyel kezeld. A szívet sugárzó piros fényben fürdesd. Az epét pedig fénylő sárgában.

Dr Usui ezt a meditációt a Reiki kezeléseek előttre ajánlotta de lehet külön azoktól is gyakorolni.

A Reiki Mester munkája

Döntő jelentőséggel bír a Mester-munkád hatásosságában a tudatos ráhangolódás a páciensedre illetve az elérni kívánt egyéb célra. Legyen félreérthetetlenül megfogalmazva, hogy hová is akarod az erőst a fényt sugározni.

Légy tehát mindig koncentrált és éber a kapcsolatteremtésben.

Ha megvan a kapcsolat akkor egyszerűen, hagyd MEGTÖRTÉNNI. Ajánlatos a „Sugár“ erejét időnként a (Cho Ku Rei)-el megerősíteni úgy, hogy a Cho Ku Rei-t a kezeidbe illetve, vagy a páciensre, eseményre, szituációra vizualizálod.

Ha a felsőbb éneddel azaz az isteni részeddel kapcsolódva dolgozol akkor többnyire a megoldás igen gyorsan megjön és tudatosul benned. Ha nem sikerül a felső éneddel kommunikálnod akkor engedd át a a REIKI erő bölcsességének a megoldás megtalálását. Légy maga a fényből  lett határtalan szeretet

A Világ az ...

Állíts össze magadnak egy listát  melyben feljegyzed a „Most van“ szituációidat és  írd alá, azt, hogy „Milyennek kellene lennie“ Ez fogja megadni a cselekedeteid irányát.

Kérdezd meg magad, hogy hogyan viselkednél, mit éreznél ha az a bizonyos dolog úgy lenne ahogy azt elképzelted magadnak. Most írd le ezeket szintén de most egy másik listára.

Most kezdd el egyre gyakrabban magad elé képzelni a “kívánt szituációbeli” viselkedésedet érzéseidet és  erősítsd meg ezeket a “MESTER” szimbólum vizualizációjával magára a kívánt eredményre.

A következő lépés, hogy most már ÚGY CSELEKEDJ, akkor is ha még nem a kívánt eredménynek megfelelő a szituáció.

Segítsd magad  azzal, hogy a „MESTER“ szimbólumot teljesen integrálod az életedbe és gondolatban a cselekedeteidre és viselkedésedre is használod.

Most azonnal próbáld is ki, képzelj el egy szituációt és  alkalmazd rá a „MESTER“ szimbólumot majd erősítsd meg vele a Cho Ku Rei-el.

Az Affirmációk

Most adunk egy két példát de saját Affirmációkat, megerősítéseket is alkothatsz és alkalmazhatod őket.

Egy univerzális megfogalmazás :  

Ha én a kezeimet most a fejre …….helyezem akkor az jelképez minden olyan helyet ahol Jánosnak…….a legmagasabb szent Érdek szerint a  Fényenergiára szüksége van, hogy a fizikális, érzelmi és szellemi szinten  harmóniában és egészségben létezhessen.

 

Fényenergia a nap kezdetén:

Ha én most a kezemet a homlokomra helyezem akkor mindenhová fényenergia árad ahol a legmagasabb szent Érdek szerint  „Ma“ nekem, családomnak, rokonaimnak, barátaimnak s a minket körülvevő szituációnak  erre szüksége van. Legyen áldott ez a nap.

Ugyanígy lehet saját affirmációkat alkotni a világbékéért, vagy csakratisztításra, stb stb stb.

 

A  Reiki Mesterré válás útja

Válassz ki minden héten egy mondatot ami illik hozzád és éld meg minden másodpercedben, alkoss egy viziót es segítsd a „MESTER“ szimbólummal. Rakd ezt a Mester szimbólumot minden egyes történésedre cselekedetedre vagy mondatordra.

- Én egy csodálatos és egészséges világban élek.

- Én mindenkinek gyógyulást hozok.

- Minden emberi élőlény a tökéletesedés útját járja.

- Számomra nincs lehetetlen.

- Minden lehetséges.

- Mindent elérhetek .

- Minden percemben a nagy univerzális egység javát szolgálom.

- Szeretek mindent ami van és minden ami történik.

- Döntöttem, hogy mindörökké boldogan fogok élni.

- Én döntök az életemben

- Én élem az én világom.

Fogalmazd meg a saját mondataidat

!!! Ne csak kívánd és sóvárogj – Döntsd el és cselekedj aszerint !!!

Döntss a fenti megfogalmazásaid mellett és legyenek a legmagasabb igazságaid . Áld meg őket a “MESTER” szimbólummal és köszönd meg.

Egy MESTER felismerhető arról ami az életében történik, hogy mit kezd ezekkel a történésekkel és, hogyan éli mag azokat.