A Reiki története
A tradicionális reiki-történet az 1800-as évek közepén kezdődik Mikao Usuival,* aki a japán Kyoto (Kiotó) város Doshisha Egyetemének elöljárója, valamint keresztény lelkész volt. Amikor a tanítványai arra kérték, hogy mutassa be Jézus gyógyításainak módszerét, Usui tíz évig tartó nyomozásba fogott, hogy megtalálja az eljárásokat és jártasságra tegyen bennük szert. Amikor a japán keresztény hatóságok azt mondták neki, hogy erről a gyógyításról nem beszélnek, alig ismerik, Usui a buddhizmusban kereste a választ. Az indiai Buddha (Gautama Siddhartha [Sziddhártha], Kr.e. 620-543) és a történelmi Jézus élete között feltűnő hasonlóságok mutatkoznak.
A buddhista szerzetesek úgy tájékoztatták Usuit, hogy az ősi szellemi gyógyítási eljárásról szóló közlések elvesztek, és megtalálásuk egyetlen módja Buddha tanításainak, a megvilágosodás ösvényének a megismerése. Mikao Usui akkor elutazott az Egyesült Államokba, ahol is hét évig élt. Amikor a kérdésére az ottani keresztények nem adtak további válaszokat, a chicagói egyetem teológiai szakának hallgatója lett. Úgy tartják, összehasonlító vallástudományt és filozófiát tanult, és ott szerezte meg a teológia doktora címet. Elsajátította a szanszkritnak, India és Tibet ősi tudományos nyelvének olvasását is. Usui még mindig nem jutott előbbre a gyógymód megtanulását illetően.
Nincsenek további értesüléseink Mikao Usuiról mint lelkészről vagy miniszterről, buddhistaként is pusztán annyit tudunk róla, hogy Japánba való visszatérése után visszavonult egy zen kolostorba. Érdekes megjegyezni: hiteles életrajzi adatok után kutatva William Rand reiki mester nem talált utalást arra, hogy Mikao Usui a Doshisha Egyetemen akár elöljáróként, akár tanárként, akár diákként megfordult volna. Továbbá nincsenek adatok a chicagói egyetem látogatásáról, sem arról, hogy ott végbizonyítványt kapott volna, könnyű volna arra a következtetésre jutni, hogy a történetet a nyugati világ kedvéért egészítették ki keresztény vonatkozásokkal azért, hogy a reiki gyógymód megdöbbentő erejét elfogadhatóvá tegyék az amerikaiak számára.
A buddhizmus és a történelmi Jézus korai tanításai közötti párhuzamok mindenesetre másfajta rátekintést igényelnek. Ennek a rövid megvizsgálása érdekében időlegesen elkanyarodom a reiki történetétől. Buddha, India nagyszerű megmentője Krisztus előtt 620-ban, a nepáli határ közelében született. Király fia volt, és születésekor a Gautama Siddhartha nevet kapta. A herceg a világ szenvedéseit illetően teljes ártatlanságban nevelkedett; nem engedték, hogy kilépjen a körülkerített palota falai mögül. Midőn a felnőttkort elérte, oly erősen óhajtotta látni a való világot, hogy megszegte apja kívánságait, és megszökött az aranybörtönből. Életében először öregséget, betegséget, halált, szegénységet és szenvedést látott, és fölébredt benne az a karmikus öröksége, hogy minden embert megszabadítson a fájdalomtól. Gazdagságát és a szívéhez legközelebb álló fiatal feleségét elhagyva Gautama Siddhartha az otthontalan csavargók ösvényét választotta. Fák alatt aludt, koldulással szerzett eleséget, és azon meditált, miként kerülhető el a szenvedés. Egy fügefa alatt ült egy napon, amikor meditációban megmutatkozott számára az emberek gyógyításának módja, és ez a bodhi (bódhi) fa alatti látomás volt az első megvilágosodás. Sakyamuni (Sákjamuni) Buddha felismerte, a világi dolgokhoz, sőt még az emberekhez is való, a mohóságot és negativitást kétségtelenül előidéző ragaszkodásokban rejlik az emberi szenvedés forrása. Az e ragaszkodásokon alapuló cselekedetek teremtik azokat a pozitív és negatív karmákat, amelyek az emberek lelkét a Földbolygón tartják. A karma okozza az embereknek a helyzetek megoldását célzó ismételt testet öltéseit. Az emberi szenvedés forrása az újra megtestesülés és a földi élet, a karmát mégis csak az emberi testben történő újraszületés tisztíthatja meg.
A buddhista tanítások lényege annak az önellentmondásnak a megválaszolása, hogy miként lehet a karmát feloldani és véget vetni az újra testet öltés és újraszületés körforgásának. A buddhista tanítás alapja a minden élő lény iránti együttérzés, az emberek és az állatok elleni agressziótól való mentesség, tartózkodás az emberek és az állatok ölesétől, valamint a mások szeretetteljes elengedéssel történő megsegítésének alapelve. A buddhizmusban a gyógyítás sokkal többet jelent a test gyógykezelésénél, hiszen a tudat és az érzelmek ugyancsak gyógyításra szorulnak, a gyógyításnak pedig mindenekelőtt szelleminek kell lennie. A világot káprázatnak tekinti, a tudat teremtményének, amely az Ürességből származik. A későbbi kereszténységben fellelhető példázatok és történetek, többek között a mustármagról szóló példázat, a tékozló fiú története, a hegyibeszéd és a sivatagi megkísértés félreérthetetlenül a buddhizmusból vétettek. Mások számára az tette lehetővé a megvilágosodást, hogy Buddha felismerte a megvilágosodáshoz vezető ösvényt. Gautama Siddharthát számos buddha követte, és számos lényt mint bodhisattvát (bódhiszattvát) ismerünk.
A bodhisattva (megmentő) olyan személy, aki elérte a megvilágosodást, és ezért nem kell többé újból testet öltenie. Mégis visszatér a Földre testi formában, azzal a céllal, hogy megszabadítson másokat a szenvedéstől és a fájdalomtól, és magával vigye őket a megvilágosodásba. A két legismertebb női bodhisattva a kínai Kwan Yin (japánul Kannon) és a tibeti Tara. (A buddhizmusban kevés nőt tartanak számon ebben a megvilágításban.) Buddhát és az őt követő buddhákat Nagy Gyógyítóknak hívták (ahogy Jézust is nevezték később). Amit ma reikinek hívnak, azt Gautama Siddhartha óta ismerték Indiában. Részben a buddhista szútrákban (szútrák, szent iratok) írták le ezeket. Számos korai buddhista szent irat a tényleges gyógyító eljárások helyett a szellemi gyógyítás hatásait említi — a szenvedéstől való megszabadulást, és a Tiszta Földön való újbóli testet, öltést, ahol elérhető a megvilágosodás. Sok szövegben találhatók a Gyógyítás Buddháját megidéző szertartásokat és imákat tartalmazó leírások. A tibeti buddhizmus a Tulkukról is beszél, azokról a magas szintű beavatottakról, akik az előző életeikre vonatkozó emlékezettel öltenek újból testet. A dalai láma halála után a rendi szerzetesek egy idő elteltével keresni kezdték az újraszületését; a szóba jöhető személyt számos jel és vizsgálat alapján azonosították. Az akkor még fiatal gyermekként élő új dalai lámát azután beköltöztették a kolostorba, hogy ott megtanítsák az előző életében betöltött szerep folytatására.
A tantrikus buddhizmus írott anyaga nem szolgál részletes leírással arról, hogyan érjük el az ösvényt. Az erre vonatkozó ismereteket csak a beavatottaknak szánják, és szóbeli átadás útján tanítják. A megszentségtelenítéstől való félelem miatt a kéziratokat gondosan őrzik, és ugyancsak emiatt szándékosan homályos megfogalmazásban íródtak. A tanárnak meg kell fejtenie a titokzatos nyelvet, és csak az arra érdemesnek és késznek tartott tanítványok számára teszi ezt meg. A tanítások olykor elvesznek, ha a tanár/mester nem fogad magához tanítványokat, akiknek átadhatná azokat; az ilyen elveszett gyakorlatokat szellemi síkon történő feltárással olykor elő lehet hívni. A Krisztus előtti II. vagy III. században íródott tibeti szöveg, a Tantra Lotus Sutra (Tantra Lótusz szútra) tartalmazza a reiki-eljárások során alkalmazandó szimbólumokat. A gyógyítást csak a buddhista beavatottak őrizték meg, akik bár használták, de a létezését nem hozták nyilvánosságra. Mikao Usui visszatért Japánba, és beköltözött egy zen kolostorba. Ott rátalált a gyógyító formulát leíró szövegekre, amelyeket immár eredeti szanszkrit nyelven olvashatott. Ám az anyag nem tartalmazott az energia felébresztésére és működtetésére vonatkozó közléseket. A leírtak tanúsága szerint az ismeretanyag efféle elhomályosítása szándékos volt a szútrákban avégett, hogy a gyakran nagy hatóerejű anyagot távol tartsák a megismerésére és helyes használatára felkészületlen illetéktelenektől.
HawayoTakata így ír erről:
…Belemerült a szanszkrit nyelv tanulmányozásába, és amikor később annak tökéletes elsajátítását nagyon nehéznek találta, rábukkant egy formulára. Oly világos volt, mint a nap. Semmi bonyolult, inkább nagyon is egyszerű. Mint a kétszerkettő... így szólt tehát: »Rendben van, megtaláltam. Ám most értelmeznem kell, hiszen 2500 évvel ezelőtt íródott - ősrégi. Át kell vizsgálnom az egész szöveget.« " Az átvizsgálás háromheti meditációt, böjtölést és imádkozást jelentett. A Koriyama hegyen meditációra alkalmas helyet keresett, és felhalmozott maga előtt huszonegy kis követ, amelyekkel az idő múlását követte; minden nap végén eldobott közülük egyet. A kutatás utolsó reggelén, a pirkadat előtti legsötétebb órában Usui fénygolyót látott maga felé közeledni. Az első gondolata az volt, hogy elrohan előle, de mégsem tette. Elhatározta: elfogadja azt, ami jön és ami választ ad a meditációjára, még akkor is, ha az a halálát jelentené. A fény befúródott a harmadik szemébe, és egy időre elveszítette az eszméletét. Azután „milliónyi-milliónyi szivárványbuborékot látott", és végezetül úgy jelentek meg előtte a reiki szimbólumai, mintha képernyőre vetítették volna őket. Ahogy a szimbólumok mindegyikét megtekintette, útmutatásokat is kapott róluk a gyógyító energia felébresztéséhez. Ez volt az első reiki összehangolás, egy ősi módszer szellemi úton történő újra fölfedezése.
Mikao Usui elhagyta a Koriyama hegyet, és tudta, hogyan kell úgy gyógyítani, ahogy Buddha és Jézus is gyógyított. A hegyről lefelé jövet a hagyományokban négy csodaként számon tartott jelenségeket tapasztalta. Elsőként azután, hogy beütötte a lábát valamibe, ösztönösen leült, és a kezét ráhelyezte a fájdalmas lábujjra. A keze felforrósodott, a sérült lábujj meggyógyult. A második csoda akkor történt, amikor a hegy lábánál elérte azt a házat, amelyikben a zarándokokról gondoskodtak. Huszonegy napi vízböjt után teljes adag ételt kért, és minden rosszullét nélkül elfogyasztotta. Harmadszor: az ételt felszolgáló nőt fogfájás kínozta, és amikor Usui az arcára tette a kezét, a fájdalma elmúlt. Amikor visszatért a kolostorba és meghallotta, hogy a vezetője a kiújult ízületi gyulladása miatt ágyban fekszik, a szerzetest ugyancsak meggyógyította. Usui reikinek nevezte el a gyógyító energiát, ami egyetemes életerő-energiát jelent, s elvitte azt Kyoto nyomornegyedébe. Sok-sok évig élt ott, és a koldusok városrészében gyógyított. Az akkori kor kultúrája és erkölcsisége szerint a társadalom támogatta azokat a koldusokat, akik valamilyen deformitástól vagy szemmel látható betegségben szenvedtek, avagy végtagjuk hiányzott. Minden egyes személy gyógyítása után Usui azt kérte, új életet kezdhessenek; ám ugyanazokat az arcokat látta visszatérni. Gyógyultnak vélt embereket látott még mindig koldulni ahelyett, hogy tisztességes megélhetést kerestek volna. Ettől elveszítette a bátorságát, és elhagyta a nyomornegyedeket. Az emberek pedig dühösek voltak rá, amiért kigyógyította őket a betegségeikből, s többé nem koldulhattak, hanem dolgozniuk kellett.
A reiki-tanfolyamok mai magas árát Usui szegénynegyedekben szerzett tapasztalatával szokták igazolni. Abból az előfeltételezésből indulnak ki, miszerint az emberek azért nem értékelték a gyógyítást, mert nem fizettek érte. Usui kudarca nem annak a ténynek tudható be, hogy a koldusok nem fizettek neki, hanem annak, hogy csak a testüket gyógyította, a tudatukat és a szellemüket nem. A buddhista tan csökkenti a test gyógyításának a jelentőségét, és kijelenti: a szellemi gyógyítás az egyetlen mód, és azon múlik, rálépünk-e a megvilágosodáshoz vezető ösvényre. Ha egyszer valaki elérte a megvilágosodást, nincs többé szüksége az újbóli megtestesülésre, és ez a szenvedés megszüntetésének a módja. A buddhisták úgy jellemzik a megvilágosodáshoz vezető ösvényt, mint az egyetlen valódi és értékes gyógymódot. Mikao Usui zarándokként, gyalogszerrel vándorolva, előadásokat tartva terjesztette a reikit Japánban, hogy továbbadja a tudás fáklyáját. Útja során találkozott Chujiro Hayashival, a nyugdíjazott hajózási hivatalnokkal, aki még őrizte társadalmi rangját. Hayashi 1925-ben, negyvenhét éves korában részesült Usuitól a reiki mesteri képzésben, és Mikao Usui utódja lett.
Usui 1930-ban halt meg, addigra hatvan-nyolcvan reiki mestert képzett (a fö források egymástól eltérő számokat közölnek), a reiki-források mégis csak Hayashiról tesznek említést. Chujiro Hayashi reiki gyakorlók csoportját tanította, nőket és férfiakat egyaránt, és élete végéig hatvan mester került ki közülük. Tokióban kórházat nyitott, ahol a gyógyítók csoportban dolgoztak a kezelésük idejére a kórházba beköltöző betegeken. Azokat, akik nem tudtak a kórházba eljutni, az otthonaikban keresték fel a gyógyítók. 1935-ben Chujiro Hayashinak ezt a Shina No Machi elnevezésű klinikáját kereste fel gyógyíttatás végett Hawayo Takata. Hawayo Kawamuru 1900. december 24-én, egy ananászfa kivágással foglalkozó család leányaként született a Hawaiihoz tartozó Kauai szigetén, Hanamauluban. Túlságosan kicsi és gyönge egészségű lévén az ültetvényesi munkához, már általános iskolás korában munkát vállalt: a fiatalabb tanulóknak segített, és ásványvizet árusított egy kimérésben. Amikor elvégezte az iskolát, szolgálói állást ajánlottak neki a nagy és gazdag ültetvénytulajdonos házánál. Az elkövetkező huszonnégy esztendő alatt az ültetvényen élt, ahol házvezetőnőként és a házi könyvtár gondozójaként igen nagy felelősséggel járó munkát végzett. Megismerkedett az ültetvény számvevőjével, és 1917-ben férjhez is ment hozzá. Boldog házasságukból két lányuk született.
Saichi Takata 1930 októberében, harminckét éves korában szívroham következtében meghalt. Az ezt követő öt év alatt a két kicsi gyermekkel megözvegyült Hawayo Takatát idegkimerülés és súlyos testi bajok sújtották. Műtéti beavatkozást igénylő epehólyag-rendellenességet állapítottak meg nála, ám olyan légzőszervi betegségben is szenvedett, amely nehezítette a levegővételt, emiatt pedig veszélyes volt az altatószerek alkalmazása. Egészségi állapota egyre csak romlott, és azt mondták: műtét nélkül nem maradhat életben, ám ez a műtét a halálát is okozhatja. Lánytestvérének halála után 1935-ben Takata elmondta a hírt a szüleinek, akik visszatértek Tokióba, majd pedig bevonult az akasakai Maeda Kórházba. Több hete feküdt már a kórházban, amikor kitűzték a műtét idejét. Akkorra már vakbélgyulladást és daganatot is megállapítottak nála csakúgy, mint epekövek jelenlétét A műtét előtti éjszakán hangot hallott: „Nincs feltétlenül szükség műtétre." A műtőasztalon ismét hallotta ezt, amíg az altatásra előkészítették. Ekkor felült, és megkérdezte a műtőorvostól, volna-e más lehetősége a gyógyulásra. A doktor így válaszolt: „Igen, ha módjában állna elég sokáig Japánban maradni." Majd beszélt neki Chujiro Hayashi reiki klinikájáról.
A sebész nővére, akit Hayashi gyógyítói kúráltak ki betegségéből, és aki elvégezte a reiki-tanfolyamokat, még aznap elkísérte őt oda. Takata négy hónapig élt a klinikán, és testileg-lelkileg tökéletesen meggyógyult. Részt kívánt venni reiki-képzésen, ám először elutasították - nem azért, mert nő, hanem mert idegen volt. Az idő tájt Hayashi még nem akarta, hogy a reiki-gyógyítás gyakorlata Japánon kívül is elterjedjen. Ám végül is a Maeda Kórház sebészetének közbenjárására engedett az elhatározásából. 1936 tavaszán Hawayo Takata megkapta a reiki I tanításokat. Csatlakozott a klinikán dolgozó gyógyítók csoportjához, és 1937-ben, azt követően, hogy részesült a reiki II képzésben, visszatért Hawaiiba. Két évigélt Japánban. Az első reiki klinikáját Kapaa városában nyitotta meg, és munkáját siker koronázta. Elnyerte egy masszázs-terapeuta felhatalmazását azért, hogy törvényes védelemmel rendelkezhessen a hatósági zaklatásokkal szemben. 1938 telén Chujiro Hayashi meglátogatta Takatát Hawaiiban, és közös oktató körútra indultak.
Ekkor kapta meg Takata a reiki III képzést Hayashitól, aki 1938. február 22-én mester/tanárként és az utódjaként jelölte meg Hawayo Takatát. Ragaszkodott ahhoz, hogy a tanítványa fizetség nélkül ne adjon tanításokat. Azt is mondta, hogy Takatának azonnal Japánba kell mennie, amikor ő kéreti. 1939-ben Hilóban Takata megnyitotta második gyógyító központját. 1941-ben egy reggel arra ébredt, hogy testi valójában látja Hayashit az ágya lábánál. Tudta: ez a felszólítás, és a lehető legkorábbi hajóval Tokióba utazott. Amikor megérkezett a reiki klinikára, Chujiro Hayashi, felesége, Chie és a többi japán reiki mester együtt voltak. A mester elmondta, hogy hamarosan nagy háború veszi kezdetét, minden reikivel foglalkozó emberre halál vár, a klinikát pedig be fogják zárni. Korábban már tartott attól, hogy a reiki teljesen elvész a világ számára, ezért tette meg Takatát - az idegent — utódjának. Azt mondta továbbá, hogy hajózási tartalékos tisztként besorozták, gyógyítóként és orvostanhallgatóként nem maradhatna életben. Inkább úgy döntött, saját maga vet véget az életének, éppen ezért szólította magához Takatát. 1941. május 10-én Chujiro Hayashi a tanítványai jelenlétében szellemi eszközökkel megállította a szívét, és meghalt. Az általa megjósolt nagy háború a II. világháború volt, és a reiki többé valóban nem volt hozzáférhető Japánban. Chie Hayashi túlélte a háborút, ám házát és klinikáját a megszállás alatt elfoglalták, nem működtethette azt gyógyító központként. A reiki Takata közreműködése révén maradt használatos.
Először elvitte magával Hawaiiba, majd az Egyesült Államokba, végül pedig Kanadába és Európába. Nyolcvan évet élt, de mindig évtizedekkel fiatalabbnak látszott a koránál. Emberek százainak tanította meg a reiki-gyógyítás rendszerét. Eletének utolsó tíz esztendejében, 1970-től 1980-ig huszonkét reiki mestert avatott be, férfiakat és nőket vegyesen. 1980. december 11-én halt meg. Ha a klinikáin olyan beteg jelentkezett, akinek sok gyógyításra volt szüksége, akkor megtanított valakit a családból a reiki-kezelések elvégzésére. A betegek is elvégezték a képzést, amikor már elég erősek lettek. Takata történetekkel és példákkal tanított. Nem engedte meg a tanítványainak, hogy jegyzeteket készítsenek, és minden csoportot más-más módon oktatott. A gyógyítást néha a fejnél kezdte, más alkalommal a test közepén, vagy akár a lábnál. A reiki mesterek képzését, a reiki III. fokozatot is különböző módokon adta át. Az általa tanított mester/tanárok nem mind ugyanúgy kapták meg a tanítást. Takata mindig kért fizetséget a tanítványaitól, még a családtagjaitól is. Megérlelődött benne az a gondolat, hogy csakugyan szükség van erre, és azok, akik nem fizettek a tanulásért, nem is értékelik vagy használják azt.
Úgy látta, akik fizetség nélkül részesültek a tanításban, nem értek el üzleti eredményeket, életük nem bizonyult sikeresnek. Azok a tanárok, akiket tanított, magas árat kértek a tanfolyamokért, elég magasat ahhoz, hogy a reikit anyagiakhoz kötött kiváltsággá, s a legtöbb ember számára elérhetetlenné tegyék. A mai ínséges időkben etikátlan bármely gyógyító eljárásnak magas árat szabni, mindazonáltal Takata ezzel kapcsolatos látásmódjának és tapasztalatának megvolt az alapja. Tényleg vannak olyan tanítványok, akik alábecsülik annak az értékét, amiért nem fizettek keserves árat. Az amerikai kultúra inkább a fizetett áron, mintsem a valódi belső értékeken alapuló megbecsülés kialakulását táplálja. Az a tapasztalat, hogy a reiki bizonyos jelentős módon mindig jótékony hatással van azokra a tanítványokra is, akik nem mérik fel igazán annak az értékét, amit kaptak. Hawayo Takata halála óta a reiki sok változáson ment keresztül a nyugati világban. Phyllis Furumotót, Takata unokáját és egyben utódját az Usui hagyományos reiki nagyszerű mesterének nevezték el.
A technikák és módszerek tanítása sokat változott, és a reikinek számos ágazata alakult ki. Ezek mindegyike igényt tart arra, hogy az egyetlen helyes módnak tekintsék, ám valójában mindegyikük működik, és valamennyi Hawayo Takata tanításaiból származik.
Az Usui hagyományos reiki, más néven Usui Reiki Ryoho áll talán a legközelebb ahhoz, amit Hawayo Takata eredetileg hozott Japánból. A reiki Mikao Usui, Chujiro Hayashi és Hawayo Takata óta folyamatosan változik és fejlődik. Egyre több emberhez jut el, különösen amióta a hagyománytól elszakadt tanárok nem kérnek többé oly magas árat a tanításokért. Nem tudjuk ma már, hogyan tanította Buddha a kézrátételes gyógyítást, sem azt, hogyan tanulta és tanította azt Jézus. A reiki eredetét tiszteletben kell tartanunk, ugyanakkor tekintettel kell lennünk a változó világra, az emberek és a Föld változó szükségleteire is. A reiki szeretet, és a bolygót érintő válság idején valamennyiünknek szüksége van mindarra a szeretetre, amelyben csak részesülhetünk. Diane Stein
