A jó magántanár priváttanár

A tanulásod sikere nemcsak rajtad, a te szorgalmadon és tehetségeden, de nagymértékben a tanárodon is múlik. Nos, tegyük fel, hogy szorgalmas vagy, ezzel már a hiányzó tehetséget is lehet kompenzálni.Most már csak egy jó magántanárra, vagy priváttanárra  van szükséged

A jó magántanár priváttanár pedig

• a jó magántanár, priváttanár is csak ember és ejthet hibákat, de beismeri és kijavítja magát.
• a jó magántanár, priváttanár  érthető  hangsúlyozással beszél és egyszerűen magyaráz.
• a jó magántanár, priváttanár  nem biztos, hogy rendelkezik professzori diplomávalal, de profi a szakmában.
• a jó magántanár, priváttanár,..még jobb, ha van egy tanári diplomája vagy  az oktatásban szerzett tapasztalatokat. 
• a jó magántanár, priváttanár legyen képes alkalmazkodni a TE szintedhez, a céljaidhoz és egyéni kívánságaidhoz.
• a jó magántanár, priváttanár  felkészül az óráira, tudja, hogy kivel mit  kell átvenni.
•  a jó magántanár, priváttanár  nem szöszmötöl hosszú percekig a könyvet lapozgatva,az óra alatt csakis rád figyel.
• a jó magántanár, priváttanár érdekessé teszi az órát és nem unatkozol mellette.
• a jó magántanár, priváttanár humorral is rendelkezik és tud a saját bakijain is mosolyogni.
• a jó magántanár, priváttanár  nem ismer mindent, de fel tud készülni ha már extra kívánságod van.
• a jó magántanár, priváttanár sokat beszélget veled és gyakoroltat is.
• a jó magántanár, priváttanár  a lényeges dolgokkal foglalkozik.
• a jó magántanár, priváttanár tanácsokat is ad, hogy hogyan tudsz hatékonyabban, tanulni.

A szupinált gyerekcipő

Térj vissza a békesség állapotába és lelked fényébe. Amikor ott vagy, ismét tölts el néhány percet a lényed esszenciájában való fürdőzéssel.

Amint lényed legmélyén nyugszol, kezdj el tudatára ébredni a gyönyörű arany-fehér fénysugárnak, mely reflektorfényhez hasonlóan vetül rád fentről, s körülöleli fizikai testedet. 

Ez az arany-fehér fény még erőteljesebbnek, ugyanakkor még fino­mabbnak tűnik, mint a benned ragyogó fény. A Szellem fénye ez, a Szeretet fénye, Isten fénye. Amint lelked fényének közép­pontjában állsz, és tudatára ébredsz ennek az arany-fehér fény­nek, észreveszed, hogy e két fény közeledik egymáshoz.

Valójá­ban kezded felismerni, hogy a két fény tulajdonképpen egy és ugyanaz. A Szeretet arany-fehér fénye, mely körülvesz, lénye­gében lelked fénye. Lelked egy a Szellemmel, egy a Szeretettel, egy Istennel. És lényed mélyén tudod, hogy ez a fény az ottho­nod. Ez a fény a benned lakozó bölcsesség, tudás és békesség helye. Amikor lelked fényében megpihensz, és tudatában vagy az istenivel való egységednek, meglelheted a választ legalapve­tőbb kérdéseidre, és útmutatásokat kaphatsz az életeddel kap­csolatos legfontosabb döntéseidhez.

Most pedig láss magad előtt egy ösvényt. Hagyd, hogy olyan formában jelenjen meg előtted, amilyen formában akar, vezes­sen keresztül akár egy erdőn, vagy legyen akár egy repülő kondenzcsíkja. Ez az ösvény életutadat szimbolizálja. A Szellem­mel való egységedet átérezve rnost lépj rá erre az ösvényre, és kezdd meg a tudatos utazásodat. Erezd át lelked hatalmát és erejét, szelídségét és békéjét, és miközben rendíthetetlenül azo­nosnak érzed magad lényed esszenciájával, kezdd meg utazáso­dat. Lelki szilárdságod és a Szellemmel való egységed tudatában hatalmas meggyőződés és biztonságérzet tölt el. Itt semmi bántódásod nem eshet, hiszen isteni lényegedben nyugszol. Időzz el egy kicsit lelki ösvényed felderítésével. Ha esetleg úgy ereznéd, hogy kikerülsz a mély belső fényből, vegyél né­hány mély lélegzetet, és adj magadnak egy kis időt arra, hogy visszatérhess hozzá. 

Tudd, hogy minden kihívást és problémát, mellyel életedben találkozol, mély belső fényedből békével és nyugalommal elrendezhetsz. Itt egy vagy a Szellemmel, egy vagy a Szeretettel. A Szeretetben pedig minden lehetséges.

Minden egyes belégzéssel erezd át a Szeretetet, mely egyben a lelked is. És minden kilégzéssel erezd, hogy a Szeretet kisu­gárzik belőled a világba. Időzz el itt egy kicsit, lelkedben és Sze­retetedben nyugodva. Amikor készen állsz, nyisd ki a szeme­det, és térj vissza.

Ülj nyugodtan, lehunyt szemmel, egyenes háttal, talpaidat nyugtasd a padlón, vagy ülj törökülésben vagy lótuszülésben, kezeid nyugodjanak kényelmesen az öledben. Vegyél néhány mély lélegzetet, s hagyd ellazulni testedet.

Engedd, hogy légzé­sed felvegye saját természetes, nyugodt és könnyed ritmusát. Figyelmedet irányítsd az orrodon keresztülhaladó levegőre, és hagyd, hogy egy kis ideig csak a lélegzésre fókuszáljon. Ez segít mélyebb tudatállapotba kerülni.

Belégzéskor erezd, mintha a padló megnyílna jelenlegi tudat­szinted alatt. Majd kilégzéskor engedd a következő mélyebb, nyugodtabb szintre merülni magad. Folytasd ezt mindaddig, amíg el nem éred az abszolút csend és nyugalom állapotát.

Csak folytasd a légzést, és merülj egyre mélyebb és mélyebb ré­tegekbe.

Amint egyre mélyebbre és mélyebbre ereszkedsz tudatossá­god rétegeiben, egyre közelebb érsz a béke állapotához. Noha ezen a ponton még nem érzed, hogy már egészen ott vagy, kép­zeld el, hogy bepillantást nyerhetsz lényed magjába, lényed középpontjába, és egy gyönyörű fényt látsz ott. Ez lehet egy pi­cike láng, vagy egy hatalmas máglyatűz, nem számít, milyen formában pillantod meg. Egyszerűen csak hagyd, hogy megje­lenjen előtted valamilyen alakban 

Miközben folytatod a légzést, hagyd, hogy tudatod egyre kö­zelebb kerüljön ehhez a fényhez. Ereszkedj még mélyebbre ma­gadban, míg el nem éred. Amint egyre közeledsz ehhez a gyö­nyörűséges belső fényhez, melegség öntheti el a szíved, sebez­hetőnek erezheted magad, könnyek gyűlhetnek szemedbe, vagy finom fájdalmat erezhetsz mellkasod közepén, szívközpontod­nál. Ez a fény a te lelked, lényed esszenciája, éned igazsága. Időzz el itt néhány pillanatig, mártózz meg a fényben, erezd az energiát, ami árad belőle. Ez az energia lehet erőteljes vagy gyengéd, vibráló vagy békés, vagy ezek varázslatos kombináció­ja. Időzz el lelked fényénél, erezd, ahogy áthat esszenciája.

Amikor készen állsz rá, lépj be a fénybe, tudatosan lépj be a lelkedbe. Lépj be lényed esszenciájába, és lélegezz. Lehet, hogy sajátos érzések vagy érzelmek törnek fel belőled. Nem baj. Egy­szerűen engedd át magadon őket. Amikor tudatosságodba be­lép egy-egy érzés, ne erezd úgy, hogy bármit is kezdened kelle­ne velük. Egyszerűen csak vedd őket tudomásul, és maradj a fényben.

Időzz el annyi ideig a meditációban, ameddig csak szüksé­gesnek érzed, és amikor készen állsz rá, nyisd ki a szemed, és térj vissza 

Amikor ismét belépsz tudatos éberséged állapotába, észre fogod venni, hogy testi érzeteid valamiképpen megvál­toztak. Fizikai érzeteid most sokkal „elevenebbek", és sokkal intenzívebben érzed „belsődet". Mielőtt folytatnád a napodat, készíts feljegyzéseket a naplódban erről az élményről.

CSEND MEDITÁCIÓ

Ülj nyugodtan, csukott szemmel, egyenes háttal, talpaidat a padlóra helyezve, vagy lótuszülésben, kezeid nyugodjanak ké­nyelmesen az öledben.

Végy néhány mély lélegzetet, hagyd el­lazulni testedet, majd engedd, hogy légzésed felvegye saját ter­mészetes, nyugodt és könnyed ritmusát.

Figyeld, ahogy a leve­gő áthalad az orrodon. Minden figyelmedet ide fókuszáld - az orrodon áthaladó levegőre.

Miközben kizárólag a légzésedre akarsz koncentrálni, talán azt veszed észre, hogy rengeteg „fecsegés" folyik az elmédben.

Nem baj. Egyszerűen csak vedd tudomásul. Azután lépésről lé­pésre, rétegről rétegre emelkedj felül a fecsegésen. Hagyd, hogy légzésed segítsen mind mélyebbre hatolni tudatodban. 

Belégzésnél erezd, hogy jelen tudatsíkod talaja megnyílik alattad, ki­légzéskor pedig egyszerűen lebegj alá a következő mélyebb, nyugodtabb tudatszintre. Folytasd ezt mindaddig, míg el nem érkezel az abszolút csend és nyugalom állapotába. Lehet, hogy a külső „fecsegés" számtalan rétegén kell keresztülhaladnod, mielőtt végre elérkeznél e helyre. 

Nem baj. Ne aggódj amiatt, hogy mennyi időt vesz igénybe. Csak folytasd a lélegzést, és ha­tolj egyre mélyebb és mélyebb szintekre. 

Miközben egyre mélyebb szintekre lebegsz, észreveszed, hogy egyre nyugodtabbnak, koncentráltabbnak, biztosabbnak érzed magad. Erezheted, hogy megnyílik a szíved.

Megnyílsz önma­gád előtt, eléred lényed esszenciáját. Több tudatszinten le­hetsz egyszerre tudatos. Egészen új módon kezdhetsz ráérezni „a hallgat a mély" igazságára - bár a felszínen sok a fecsegés, minél mélyebbre hatolunk, annál nagyobb csend vesz körül bennünket.

Lebegj egy ideig, és amikor meditációdat teljesnek és befejezettnek érzed, nyisd ki a szemedet.

Ez a gyakorlat nemcsak a csend állapotát segít elérni, hanem azt is segít felismerni, hogy a felszín alatt milyen mélységig van fecsegés, milyen mélyre kell alászállnod ahhoz, hogy elérj a csendig. Nagyszerű ellenőrző gyakorlat, amit időről időre cél­szerű elvégezned, hogy megtudd, milyen állapotban vagy. De ne illesd semmiféle bírálattal, amit találsz; a gyakorlat csupán arra szolgál, hogy megállapítsd, vajon közelebb kerültél-e ah­hoz, hogy belső békéd állapotában élj, vagy éppenséggel egy ki­csit messzebbre sodródtál tőle. Ha elsodródtál, hagyd, hogy a gyakorlat visszahívogasson arra a nyugodt, csendes helyre ön-magadban, mely lényed lényege.

Szférák zenéje

Csak az hallja, akinek füle van hozzá

     E sorok írójának egyszer egy ismerőse elmondta, őt az ezoterikával foglalkozóknál az idegesíti a legjobban, ha azt mondják, hogy rá kell hangolódniuk valakire vagy valamire, ha foglalkozni vagy gyógykezelni akarnak valakit. A ráhangolódás szó az, amit nem képes elviselni.
     Az ember és az univerzum elválaszthatatlan egységet alkot. A minden összefügg az egyessel, és kölcsönösen befolyásolják egymást. Minden folyamatnak megvan máshol is a megfelelője. Csak meg kell hallani, érezni azt, ami ráhangolódás nélkül nem megy.
     Hogyan lehet ezt másképpen értelmezni? Például úgy, hogy a Földet egy óriási mágnesnek képzeljük, és ezen a mágnesen stabil erővonalak húzódnak egyik pólustól a másikig. Közelebbről szemlélve azonban ezek a vonalak mégsem olyan stabilak, hanem rezegnek, akár a telefonhuzalok a szélben. A rezgéseket befolyásolja még a Nap, a Hold, a bolygók, a csillagok, a galaxisok, a Föld belsejében levő ércek, vízerek, kőzetek. Az erővonalak rezgése olyan, mint egy kozmikus zenekar szimfóniája. Az univerzum tehát szimfóniát játszik a Föld erővonalain. A Föld élőlényei – a halak, a baktériumok, a bogarak, a madarak, még az emberek is érzékelik a mágneses erővonalak rezgéseit, egyszersmind õk is rezegnek. A Föld élőlényei azonban a Naprendszer szimfóniájának és egymásnak más és más dallamai iránt vannak érzékenységgel hangolva, és ha ezeket a dallamokat valaki más is kívánja hallani, akkor hegyeznie kell rá a fülét, más szóval rá kell hangolódnia arra a bizonyos hangszerre. Ezek a ráhangolódások történhetnek különféle segédeszközökkel is, mint amilyen az inga vagy a varázsvessző is többek között.

        A leggyakoribb segédeszközök

     Az inga és a varázsvessző az ezoterikusok által a legtöbbször használatos segédeszközök. Van azonban egy olyan felosztás, amely szerint az ingát belső kutatásokra használják, a varázsvesszőt pedig külsőre. A magyarázat az, hogy vízerek és egyéb föld alatti vagy láthatatlan lelőhelyek felkutatásánál sokkal praktikusabb varázsvesszőt használni, mint ingát, mert vesszővel lehet gyalogolni, az ingával pedig ajánlatos mozdulatlanul állni vagy ülni. Az inga nem régi találmány, alig egy-két százados múltja van, míg a varázsvesszőt már az ókorban is használták – olykor igen eredményesen. Nem így az ingát. Elismerésére sokáig kellett várni. A vietnami háborúban például nagyon megkeserítették az amerikaiak hadviselését a vietnamiak föld alatti bázisai, az alagutak, lőszer- és élelmiszerraktárak, a különféle kelepcék, amelyek a gyalogság számára láthatatlanok voltak, mert földbe ásták őket. Az önkéntesek között egyszer jelentkezett egy vesszőskutató is, aki egy gyakorlóterepen bemutatta a tudományát, az elrejtett föld alatti raktárakat és más rejtekhelyeket minden nehézség nélkül pontosan felkutatta és kimutatta, és hajlandónak mutatkozott arra is, hogy a gyalogsági tiszteket megtanítsa az inga használatára. Az amerikai védelmi minisztérium azonban az indítványt elutasította. Válaszában a hadvezetés azt írta, hogy a radieszéziát a hadszíntéren levő parancsnokok nem fogadnák kitörő lelkesedéssel, mert véleményük szerint túl sok lenne a téves riadó. A radiesztézia, az inga kezelésének tudománya így nem került a hadviselési technikák közé.

        Nehéz megtanulni az ingakezelést?

     Sokan érvelnek azzal, hogy az inga kezelését nehéz megtanulni, sokan nem is képesek rá. Egy 1963. évi francia felmérés szerint, amelyet az École Normale, Franciaország vezető tanáregyesülete tett közzé a Vesszőjáró jelzése című műben, elolvashatjuk, hogy a kísérleti személyek 7O százaléka rendelkezett a varázsvessző vagy az ingakezelés képességével. Ezt felülmúlta egy amerikai felmérés Washingtonban: dr. Zaboj V. Harvalik professzor évtizedeken át folytatott kísérletei kimutatták, hogy a rátermettek aránya nála elérte a 9O százalékot is. De egyáltalán hogyan is működik az inga vagy a varázsvessző? Az ingának vagy a varázsvesszőnek szóló utasítás az azt tartó kéznek szól. A kar és a kéz a tudat közreműködésével mikromozgásba kezd, amitől az inga meglendül vagy körözni kezd. Az ember az antenna, az inga pedig a kilengő mutató. Az emberi szellem az, amely észleli a láthatatlan információáradatot a szférák zenéjéből, és jelzéseket ad az ingának az információról. Az ember tehát, miután ráhangolódik a kozmikus zenekarra, õ maga választja ki azt a hangszert, amelyet hallani vagy tudni akar, és ezt az információt az inga kilengésével, illetve a vesszőskutató karjának izomösszehúzódásával mutatja ki. A vesszőjárók, illetve az ingázók képesek programozni agyukat, és szelektáltan tudják kimutatni eszközükkel a vizet, az ércet vagy bármi mást. Még az emberi test legelrejtettebb bajait is tudásuk nagy raktárából elő tudják bányászni. És itt újból elérkeztünk egy fontos mozzanathoz, ez pedig a tudásunk nagy raktára. Mert amiről nincs tudásunk, arról sem az inga, sem a varázsvessző nem fog tudósítani. Ha az ingakezelőnek fogalma sincs arról, mekkora a vér normális cukorszintje, akkor az érdeklődő hiába fog erre a szintre rákérdezni, az ingakezelő nem fog választ adni.

        Betartandó szabályok

     Az ingázónak be kell tartania néhány szabályt, mert csak úgy fog pontos eredményt kapni. Az első dolog az, hogy nem lehet sebtében ingagyakorlatot végezni. Akkor sem szabad ingázáshoz fogni, ha hajszoltak vagyunk, idegesek, éppen veszekedtünk vagy ki vagyunk borulva valami miatt. Ha konfliktusnak nézünk elébe vagy gondok nyugtalanítanak bennünket, szintén érvényes: ne fogjunk a radiesztézia megtanulásába. Nyugalom, idő és tiszta fej nélkül nem érdemes belekezdeni. Azt is ki kell mondani, hogy a hajnalban született emberek ne ingázzanak este, és fordítva. A felsorolt előfeltételek után most már az szükséges, hogy el kell lazulni, addig kell gyakorolni a lazítást, míg úrrá nem lesz rajtunk a belső nyugalom. Lazítsuk meg görcsbe merevedett állunkat, vállunkat, rendezzük gondolatainkat, hagyjuk őket szabadon áramolni, majd mentálisan szólítsuk meg ingánkat: „Inga, jelezd, ha hajlandó vagy felelni a kérdéseimre.” Ha rögtön vagy kis idő elmúltával lendületbe jön az inga, akkor megkezdhetjük vele a munkát. Mert ez azt jelenti, hogy tudatunkban megnyílt a kozmikus tudásra néző ablak, fogékonyak vagyunk a világmindenség információira, tudásunk raktárából előbányászhatjuk azokra a kérdésekre a kellő választ, amelyekre fel is vagyunk készülve. De most az a kérdés merül fel, hogy tudunk-e egyáltalán szót érteni az ingával vagy a varázsvesszővel? Megtanítottuk-e ingánkat a velünk folytatandó párbeszédre? Ez sem olyan nehéz, percek alatt el lehet sajátítani. Miután ingánk bejelentkezett, és közölte velünk valamilyen mozgással-kilengéssel, hogy hajlandó velünk egy közös nyelvet beszélni, kérjük meg, hogy kezdjen egy olyan mozgásba, ami ezentúl az IGENT fogja jelenteni. Általánosan elfogadott elv, hogy az óra járásával megegyező körkörös keringés jelzi az „igent”, a fordított a „nemet”. Tanítsuk meg erre az ingát, és mondjuk ki, hogy ezentúl ilyen mozgásokkal adjon megfelelő választ. Ha pedig az inga mozgásában később olyasmire bukkanunk, hogy az inga áll, nem akar megmozdulni, akkor ez azt jelenti, hogy kérdésünket másképpen kell megfogalmazni, mert az inga nem akar pontatlan választ adni. Ha már létrehoztuk a beszélgetési alapot, akkor modern kifejezéssel élve az antennát „beállítottuk”. Most már kereshetjük az adóállomást, amiről hallani, értelmezni szeretnénk valami bővebbet. A hírközlés világában ilyenkor elfordítják az antennát, a vesszőskutatóknak azonban sokkal könnyebb a dolguk. Nekik csak egy bizonyos kérdésre kell koncentrálniuk, és az emberi szellem elkezdi letapogatni az „asztrális frekvenciasávot”, és csakhamar meg is találja a kívánt visszhangot. Persze ezen a téren is érvényes a közmondás, hogy gyakorlat leszi a mestert. Gyakorolni kell, és hamarosan mestere leszünk az ingakezelés tudományának.
     A legújabb kutatások az ingakezelésben már habot jelentenek a tortán. Egyes pszichológusok ingával lépnek kapcsolatba saját belső énjükkel. Mélytudatukra kérdeznek rá és kapják a frappáns válaszokat az olykor elfojtott problémákra, amelyek lelki bajokat váltottak ki. Idegnyelvészeti programozásnak nevezik a szakemberek ezt, és meglepő dolgokat fedeznek fel a pszichológia és a pszichiátria területén. Amatőr alapon azonban ezzel az új beszélgetési technikával nem lenne szabad foglalkozni, mert csak a beavatottak tudják célratörően megfogalmazni a kérdéseiket, a kapott válaszokkal egy csapásra meg lehet oldani a belső konfliktusokat, a gátlásokat, a legsúlyosabb rögződéseket. A tudatalattival azonban az ingakezelők ne foglalkozzanak, mert ez a problémakör nem tartozik az ezoterikához, amellyel mi próbálkozunk olykor foglalkozni.

FÁY Gábor

Leng az inga 1. rész

A telepátiát, a távolbalátást, a megérzéseket a pszichotronikában (így hívják azt a tudományágat mely ezen jelenségekkel foglalkozik) együttesen ESP - nek nevezik. Ez természetesen rövidítés - betűszó - és az “extra sensory perception” angol szavak rövidítése, melyet így fordíthatunk: érzékeken kívüli érzékelés.

Az ESP - ket két nagy csoportba oszthatjuk. Az egyikbe tartoznak azok, melyeket determinált eseményeknek nevezhetünk, ezekről lesz szó a továbbiakban. A másik csoportba a megérzések, a clairvoyance (tisztánlátás) jelenségek tartoznak. Olyan esetek, amikor a személy “előre megsejt” valamilyen eseményt. Ilyen például, amikor valaki megsejti a rá leselkedő veszélyt, például egy balesetet.

Számunkra most a determinált ESP az érdekes. Ekkor a kísérlet alanya már bekövetkezett eseményekről szerez tudomást, esetleg olyanról, melynek bekövetkezése elkerülhetetlen, esetleg folyamatban van. Hogy miről is van szó? Sokakkal megesett, hogy amikor éppen fel akarta hívni egy közvetlen hozzátartozóját, barátját, és felvette a kagylót, megszólalt az ismerős hangja, anélkül hogy a telefon csöngött volna. Az ismerős éppen akkor hívta. Nem különös?

Mi lehet ennek az oka? Az emberiség történelmével egyidős szinte a kérdés: mi lesz velünk, ha itt hagyjuk eme árnyékvilágot? Nehéz érzelmileg elfogadni, hogy a test halálával a szellem is elpusztul. De mi maradna? Hiszen a gondolkodás bioáramok és élő anyag “terméke”. Lakozik az emberben “lélek” is? A választ földrészenként, életformáktól függően a vallások különbözőképpen adták meg. A legtöbb egyetért azonban valamiben: létezik lélek, ami a halál után önálló életre kel. Hogy mi lesz vele - a túlvilágon él tovább, avagy újjászületik egy másik testben - abban van igazi eltérés. (Természetesen a vallások emellett rengeteg különbséget mutatnak.)

Kérdések és kérdések! Egyes irodalmakban mégis ezen tényekben találják meg a választ. Ha létezik a telepátia és létezik az “emberi lélek”, akkor az információáramlás egészen új formájával találkozhatunk. Az emberi gondolatok, tudáselemek a cselekmények egy “közös tudatba”, mint egy nagy könyvtárba raktározódnak el. Hogy ez milyen formában létezik, az csak megközelítés kérdése. A görögök Gaianak - földanyának hívták, aki mindenről tud és beavatkozhat a történésekbe is. A “közös tudatot” valahogy úgy képzelik el, mint egy könyvtárat. Aki ismeri a hozzáférés módját, az információkat, ismereteket szerezhet belőle. A Titok nem nagy. A közvetítő kapocs az emberi tudat alatti - mely Freud szerint is végtelen működési területű, bár gyanítom ő nem kimondottan ezen jelenségekre gondolt - és ha a tudatos gondolkodást össze tudjuk kapcsolni a tudat alattival, akkor a fenti információkhoz hozzájuthatunk. Ha a tudat alatti végtelensége igaz, akkor viszont mindannyiunkban ott lehet a közös tudat valamennyi információja.

Hogy miért volt szükség a fenti, néhol talán zavarosnak tűnő fejtegetésre, az azonnal kiderül. Amint a címből is látszik, most az ingával és társaival szeretnénk foglalkozni. De mire is jó az inga. Erre a kérdésre még magukat profinak nevező ingázók sem tudnak pontos választ adni. Ebből ered, hogy gyakorta nem arra használják, amire való és ezért gyakoriak a csalódások is.

Az inga egy közvetítő kapocs lehet a tudatos és a tudat alatti között. Nem nehéz belátni, hogy ebben az esetben az ingával csak a determinált (meghatározott, melynek a bekövetkezése már bizonyos) eseményeket lehet felderíteni. Tehát az inga nem jóslási segédeszköz! Nem fogjuk tőle megtudni jövőnket, tehát aki ilyen szándékkal veszi kézbe, az nyugodtan le is teheti.

Az emberekben gyakorta felmerül, hogy az inga nem magától leng, hanem használója mozgatja. Ez valóban így van. Csak ez a mozgatás nem tudatos. Itt van tehát az a bizonyos kapcsolat, amiről az előzőekben szó volt. És itt van az az ok is, ami miatt az inga nem lehet alkalmas a jövő kutatására. Az emberekben létezik egy elképzelés - vágy - a jövő eseményeivel szemben és ezek természetesen befolyásolnák az inga mozgását, most már a tudatos oldaláról. Az ingával tehát kereshetünk elveszett tárgyakat, vizet, fémet, olajat, betegségek helyét, okát, káros sugárzás zónáit, ekkor nem okoz csalódást.

Mi kell tehát ahhoz, hogy ingázhassunk? Először is egy inga. Ez elkészíthető házilag is, de jobb, ha először “gyárit” veszünk, és csak akkor kezdünk barkácsolni, ha már tudjuk, milyen elvárásnak kell eleget tennie. Beszerezhetjük tehát szakboltokban, mint amilyen a pesti ELIXÍR könyvesbolt. Az ingának tengelyszimmetrikusnak kell lennie, és tengelye mentén kell felfüggeszteni. A belseje legtöbbször üreges, hogy ott a keresett anyagból lehessen elhelyezni darabkákat, de erre még visszatérünk. Fontos szempont, hogy ne legyen nagyon nehéz, a kilengései megfelelően nagyok legyenek az észleléshez. Anyagára nincsenek megkötések. Gyártanak ingát fából, üvegből, fémből (réz, acél, alumínium...) sőt műanyagból is. Bár ez utóbbit nagyon kevesen használják.

Ha elkezdünk ingázni, először elő kell készülnünk hozzá. Az első dolog, hogy az ingát “lemossuk”. Ez folyó vízben történik, és addig tart, amíg az inga nem lesz mozdulatlan. Az irodalom szerint ekkor az ingáról “eltávoznak” a káros sugárzások. Ezek után az ingát csak a tulajdonosa érintheti, máskülönben az eljárást meg kell ismételni. A fenti eljárás valószínűleg nem annyira az inga, mint a tulajdonos miatt szükséges. Régi megfigyelés, hogy a tusolás jó hatással van az idegrendszerre. Oldja a feszültségeket, ami nagyon fontos ahhoz, hogy az ember koncentrálni tudjon. A víz csobogása is hasonlóan kellemes lehet, nem véletlen talán, hogy egyes arab országokban, a legnagyobb vízhiányban is működnek a szökőkutak.

Ha mindezzel megvagyunk, nekifoghatunk az ingázásnak. A jobbkezesek jobb, a balkezesek bal kézben fogják meg az ingát, olymódon, hogy az inga szárát a hüvelyk és mutatóujjunkkal csippentjük meg. Ekkor meg kell határozni, hogy milyen módon fog nekünk az ingajelezni (tulajdonképp saját magunkkal állapodunk meg). Az inga ugyanis, a dolog természetéből adódóan kétértékű logikát valósít meg, tehát “igennel és nemmel felelhet”. Mozgása négyféle lehet. Ellipszis pályán az óramutató járásával egyezően avagy ellentétesen, illetve egyenes vonalú pályán jobbra - balra, esetleg fel le.

Az inga mozgásának lehetséges változatai

Miután az inga csak igennel és nemmel tud felelni, csak eldöntendő kérdésre kaphatunk választ. A kezdőingázó ne vállalkozzon nehéz feladatokra, eleinte csak egyszerűbb kérdésekre keressen választ. Ha már megfelelő jártasságot szerzett, akár vizet is kereshet. Hogy ennek mi a módja, arról majd később szólunk.

De először lássuk, milyen segédeszközök vannak még az inga mellett. Az egyik legismertebb a “varázsvessző”. Ez szintén készülhet fából, de manapság már a fémből kialakított az elterjedtebb. Ez alkalmasabb a föld alatti tárgyak, anyagok keresésére. A vesszőt magunk előtt tartva felfele vagy lefele mozdul el, ha a megfelelő helyre értünk. Gyakorta okoz viszont sérüléseket kezdők vagy figyelmetlen használók esetén, mivel viszonylag nagy erővel és sebességgel képes elmozdulni a vessző. Szintén használatos az L - antenna, ami két darab L - alakban meghajlított kábel. Ezek a keresett helyen a párhuzamoshoz képest mozdulnak el. Természetesen a varázsvesszőt és az L - antennát is úgy kell fogni, hogy könnyedén elmozduljanak, esetleg egy cső közbeiktatásával nem is a szárát fogjuk. A varázsvesszőt gyakorta kiváltják az úgynevezett hurokkal, ami egy csavart acélszál és hasonlóan működik a hurokhoz.

Az előzőekben felsorolt eszközöket természetesen kétféle képen lehet kézbe venni. Hogy melyik a helyes, azt az inga segítségével tudjuk eldönteni.

A bölcsesség születése

Az élet olyan, mint egy film. A legtöbb ember úgy játssza el a szerepét, hogy észre sem veszi, hogy csupán egy filmről van szó. Mások felismerik ugyan az „életfilmet", de kívül érzik magukat rajta, holott benne cselekszenek. És csak nagyon kevesen állnak a vetítőgép mögött, és rendezik a filmet.

Az igazi életet azonban csak az az ember éli, aki a kamera mögött áll, és tudatosan leforgatja az életfilmet, amely a saját forgatókönyve alapján ké­szül. Azt is tudja, kié a mozi, és valójában kik is a nézők. A mozitulajdonos példánkban az Isten, az egyetlen realitás, és mi valamennyien ennek a rea­litásnak részei vagyunk, részei annak az egyetlen tudatnak, amelyet Istennek nevezünk. Minden egyéb Maja, azaz látszat, ennek az egyetlen való­ságnak a képe. A film címe így hangzik: Életjáték.

Ebben a filmben mi magunk vagyunk a forgató­könyvírók, a rendezők, mi játsszuk a főszerepet, mi vagyunk a nézők, sőt a mozi társtulajdonosai is, ahol a filmet vetítik. A lényeg az, hogy mindezt tudatosítanunk kell! Minden a mi örömünkre te­remtetett. Ha nem élvezzük a filmet, változtassuk meg a forgatókönyvet, játsszunk el egy másik szere­pet, tudatosítsam magamban ezt a szerepet, és él­vezzem az életjátékot!!!

A következő történet szép példa erre: Dzsau­-Dzsou megkérdezte tanítóját, Nan-tyuant: „Ho­gyan találom meg az igaz utat, és hogyan tudom megtanulni?” A mester így válaszolt: „Ha keresed az utat, soha nem fogod megtalálni. Ha nem kere­sed az utat, akkor sem fogod megtalálni. Ha meg akarod tanulni, soha nem fogod megtanulni. Ám ha nem akarod megtanulni, akkor sem fogod meg­tanulni. Légy nyitott és tágas, mint az égbolt, és rajta vagy az úton. Az igaz út ugyanis a mindennapi út.”

Egyszer tudatosítottam magamban az utat, és meg­próbáltam a következő szavakkal leírni: koan - ,,át-lépni a kapu nélküli kapun”(túlhaladni az értel­met).

Nincs semmi kapu, mégis keresztül tudok menni rajta.

Keresztül tudok menni rajta, és mégsem megyek.

Nem megyek, és mégis előrehaladok.

Előrehaladok, és mégis saját magam középpontjá­ban maradok.

Saját magam középpontjában maradok, és mégis mindenben benne vagyok.

Mindenben benne vagyok, és mégis egy vagyok!!!

Az Út benned van

Teljesen mindegy, hol vagy, és mit csinálsz, miként az is mindegy, hogy kinek hiszed magad - önmaga­dat keresed! Bármit teszel, egy napon meg fogod találni az utat. Eldöntheted, hogy egy nehezebb utat választasz, vagy a lét könnyedségének útját, a döntés a te kezedben van. Még ha azt gondolnád, hogy nincs több kiút, csupán egylépésnyire vagy az úttól - az úthoz vezető kapu ugyanis belülről nyílik!

Amint ráléptél az útra, kezdődik a tulajdonkép­peni élet. Választhatsz, hogy sok-sok évet vársz még erre, akár inkarnációkat, ám ezt az igazi életet akár most is megkezdheted, ebben a pillanatban. A leg­megfelelőbb idő erre mindig a most.

Mihelyt ráléptél az útra, mindaz, ami eddig szá­modra fontos és elérendő érték volt, teljesen lé­nyegtelenné válik. Új képességeket és ismeretlen erőket fogsz majd felfedezni, az élet olyan lehető­ségeket fog kínálni számodra, amelyekről eddig még csak álmodni sem mertél. Ez mind a te szelle­mi örökséged, amely örök időktől fogva vár rád, arra, hogy felébredj, és önmagadat birtokba vedd. Semmi mást nem kell tenned, mint régi énedet el­engedned, hogy Igaz Valód előléphessen most!

Életkörülményeidnek te vagy a teremtője! Tuda­tosan választhatsz, milyen életet akarsz élni!

Beavatás

A beavatás, azaz az egységbe való beolvadás döntő lépés az ember tökéletes transzformációja felé. Amivel egy új ember lép egy új életbe. A régi meg­halt. Az új tudat teljesen új életkörülményeket jelent, annak a törvénynek megfelelően, amely azt mond­ja: „Miként bent, úgy kint.” Jézus is így fogalmaz: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azon­ban értem elveszíti, az megtalálja” (Máté 16,25).

A beavatás több kultuszban is külső folyamat ré­sze - „halj meg és legyél” -, amely során a beava­tandó a teljes élettel, annak mind a négy elemével konfrontálódik. Az élet iskolájában ennek a próbá­nak még ma is ki vagyunk téve, bár ezek már nem feltétlenül életveszélyesek.

A ,,földpróba” során azt kell bebizonyítani, hogy az ember megtanult az anyaggal, egészen konkré­tan a pénzzel optimálisan bánni, a „vízpróba” pe­dig arra szolgál, hogy az ember érzelmei áradatá­ban megőrizze józanságát, és szíve nyitva álljon.

A „levegőpróba” ellenőrzi, hogy rendben van­nak-e a gondolatok, tudjuk-e fegyelmezni őket, tudjuk-e tudatunkat az egyetlen erőre irányítani, kitágítani és felemelni, mígnem az megszabadul az idő és a tér korlátaitól. A ,,tűzpróba” az akaraterőt fejleszti, és arra kényszerít, hogy egyesítsük az indi­viduális akaratot a központi akarattal: „Atyám, le­gyen meg a te akaratod!”

A négy elemmel való konfrontáció nem mindig kellemes, sok türelmet igényel, míg nemcsak hogy úrrá tudunk lenni a helyzeten, hanem még örö­münket is leljük benne. A beavatás tehát sohasem külső történés, hanem önmagunkban találkozunk az isteni tudattal, s ezzel Igaz Valónkra ébredünk. Létrejöttét elősegíthetem, de soha nem idézhetem elő. Senki nem tudja önmagát megszülni, mi vala­mennyien születünk. Igen fontos, hogy alázattal, türelmesen várjam ki, míg elérkezik az idő, és ne essem a szellemi fennhéjázás hibájába, ne akarjam én eldönteni, mikor érik meg rá az idő.

A beavatási próbatételek közé tartozik az is, hogy megtanuljunk optimálisan bánni az idővel, felis­merjük, hogy az örökkévalóság előttünk van, élvez­zük minden egyes lépésünket, amelyet a célhoz vezető úton teszünk, de teljesítsünk be minden pil­lanatot. A pillanat ugyanis egyszeri és megismétel­hetetlen, soha vissza nem térő. Így élünk az itt és mostban, az örökkévalóság tudatában, és tudatosan megélem minden egyes pillanat egyediségét és nagyszerűségét. Az idő és az örökkévalóság egy­másba olvad az örök MOST megélésében.

A beavatott vágyak nélkül boldog, semmit nem vár el, és semmit nem utasít vissza, amit az élet kínál. Minthogy semmit nem birtokol, nem is tud elveszí­teni semmit. Mindent elhagyott már, ami kevesebb, mint Isten. Hazatért, miként a tékozló fiú.